A jegyesek az esketésnél az oltár lépcsője elé állanak. A pap kérdésére kinyilvánítják, hogy egymást házastársul akarják venni. A pap az oltárra helyezett gyűrűket szenteltvízzel megáldja és a jegyesek gyűrűsujjára húzza: a vőlegényét a menyasszonyéra, a menyasszonyét a vőlegényére, annak jeléül, hogy mostantól fogva egyiknek a másikért kell élnie. Ezután a pap stólájával átfogja a jegyesek egymásba tett jobb kezét és összeköti őket házasságra. Régi magyar szokás szerint – ez a szertartás csak hazánkban járja – előbb a férfi, azután a nő jobbját a feszületre téve, megesküszik, hogy párját holtáig el nem hagyja. – Az esküvőt rendszerint nászmise követi, amelyen az új házasok az Úr Testét veszik. Pater noster után a pap megáldja az asszonyt. A szent áldozat végén ünnepélyesen lehívja az új házaspárra Isten oltalmát.
Isten az első embereket férfinak és nőnek teremtette és életüket szent kötelékben egyesítette. Isten a házasságot a paradicsomban alapította. Krisztus a házasságot halálával megszentelte és a kegyelem egyik forrásává tette: szentséggé emelte. A keresztény házasság képe-mása annak a kegyelemteljes egyesülésnek, amely Krisztust az ő jegyeséhez, az Egyházhoz fűzi. (lásd: Ef 5,32)
A jegyeseknek a házasságra lelkiismeretesen kell előkészülniük. Alaposan meg kell vizsgálniuk, hogy egymáshoz illenek-e és hogy szeretetük elég erős-e ahhoz, hogy egymáshoz mindhalálig hűek maradjanak. Ezért kérjük Istent, hogy világosítsa meg őket és hallgassanak szüleik és lelkipásztoruk tanácsára. Jegyességüket szentnek kell tartaniok, hogy ekként Isten áldását elnyerhessék jövendő házasságukra.
A jegyeseknek egyeknek kell lenniük a hitben. A házasság katolikus és nem-katolikus keresztények között (vegyes házasság) rendszerint nagy szerencsétlenség a házasfelekre és gyermekeikre. Ezért tiltja az Egyház a vegyesházasságot.
A jegyeseknek a házasság szentségét a kegyelem állapotában kell fogadniok. Ezért gyónjanak az esküvő előtt, a nászmise-áldozaton pedig járuljanak együtt a szentáldozáshoz. A jegyesek az esketésnél a plébános és két tanú előtt kinyilvánítják, hogy egymást házastársul akarják venni. Ezzel kötik meg a házasságot. A házasság szentségét ők szolgáltatják ki maguknak. A házasság szentségével Krisztus a jegyeseket egy szent és fölbonthatatlan kötelékben egyesíti. Csak a halál választhatja el őket. Ezért ítéli el Krisztus a házasság kötelékének fölbontását ezekkel a szavakkal: „Mindaz, aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságot tör; és aki férjétől elbocsátott nőt vesz el, házasságot tör.” (Lk 16,18)
A házasság szentségében Krisztus a jegyeseket hűségesen megajándékozza kegyelmekkel. Megszenteli és megerősíti őket, hogy frigyüket halálig hűséggel tartsák és frigyükkel járó kötelességeiket lelkiismeretesen teljesítsék. A jegyesek a házasság szentségében szent kötelességeket vállalnak magukra: mindvégig szeretetben és hűségben élnek egymással, Istent közösen szolgálják és gondoskodnak egymásról. A gyermekeket, akiket Isten ajándékoz nekik, szavukkal és példájukkal Istennek kell nevelniök és gondoskodniok kell testi és lelki javaikról. Az önzés és élvkeresés tönkreteszi a házasságot. Aki a házasságban boldog akar lenni, már fiatal korában föl kell készülnie, hogy másoknak gondját tudja viselni. „Ti férjek, szeressétek feleségteket, amint Krisztus is szerette az Egyházat és odaadta magát érette.” (Ef 5,25) – „Amit Isten egybekötött, ember el ne válassza.” (Mt 19,6)
Ahhoz, hogy két keresztény házassága boldog legyen: romlatlan katolikus hit, igaz szeretet, megbízható jellem szükségeltetik.
Életveszély esetén vagy ha hosszú ideig (például egy hónapig) nem lehet elérni az esketésre illetékes papot, az egyházi házasságot csupán két tanú előtt is érvényesen meg lehet kötni. Az így kötött házasságot, amint lehet, be kell jelenteni az illetékes plébánosnál. A házasság megkötését több esetben isteni törvény tiltja, hogy a szülőket és gyermekeket ne érjék ideigtartó és örök károk. Így például tilos az elvált felek újraházasodása. Ugyanebből az okból az Egyház is állított fel házassági akadályokat. Ezek közül néhány a házasságot érvényteleníti (például a közeli rokonság), a többiek a házasságot nem érvénytelenítik ugyan, de nem engedik meg; például a keresztény felekezetek különbözősége. – Súlyos okokból az Egyház fölmentést ad egyik vagy másik házassági akadály alól, de az Istentől megszabott akadályok alól az Egyház sohasem adhat fölmentést.
A vegyesházasságban a szülők és a gyermekek nem értenek egyet a legfontosabb dologban; a hitben. Nem járulhatnak közösen a szent áldozáshoz és nem vallhatják egyetértésben a katolikus hitet. A szülők és gyermekek hite sokszor ellanyhul, sőt egészen elvész. Azonkívül a nem-katolikus házasfél gyakran azt hiszi, hogy válás esetén új házasságot köthet. – Az Egyház csak súlyos okból és szomorú szívvel ad fölmentést a vegyesházasság tilalma alól. Ebben az esetben a jegyeseknek ünnepélyesen meg kell ígérniök, hogy csak katolikus módon esküsznek és gyermekeiket katolikusnak nevelik. A nem-katolikus házasfélnek meg kell ígérnie, hogy a katolikus házasfelet és a gyermekeket nem akadályozza vallási kötelességeik gyakorlásában.
Vannak államok, amelyekben előírás, hogy mielőtt az egyházi esküvőt megkötik, a jegyesek az anyakönyvvezető előtt bejelentik házassági szándékukat. (Polgári házasság) Ezzel a nyilatkozattal a katolikus azonban még nem kötött érvényes házasságot. A katolikusok, akik csak polgári házasságra léptek és mégis úgy élnek együtt, mint házastársak, súlyosan vétkeznek. Nem járulhatnak a szentségekhez és nem részesülhetnek egyházi temetésben. Ha egy katolikus egy nem-katolikus lelkész előtt köt házasságot, egyházi kiközösítés alá esik. (Excommunicatio) Ha a világi bíróság egy házasságot fölbont, ítélete Isten és az Egyház előtt érvénytelen. Egy érvényes házasságot az egyházi bíróságok sem bonthatnak föl, legföljebb azt állapíthatják meg, hogy egy házasság kezdettől érvénytelen volt-e vagy sem. – Fontos okokból megengedhető, hogy a házasfelek különválva éljenek, de új házasságot ekkor sem köthetnek.