Szent Jakab apostol írja: „Beteg valaki köztetek? Hívassa el az Egyház papjait és ezek imádkozzanak fölötte és kenjék meg öt olajjal az Úr nevében. A hitből jövő imádság megszabadítja a beteget, az Úr megkönnyebbíti őt és ha bűnökben van, bocsánatot nyer.” (Jak 5,14-15)
Szent Jakab apostol szava bizonyítja, hogy már az apostolok korában kiszolgáltatták a betegek kenetének szentségét. Nem tehették volna, ha Krisztus ezt a szentséget nem alapítja meg. Minden katolikusnak, aki betegség, baleset vagy aggkori gyöngeség miatt életveszélybe kerül, a betegek kenetének szentségéhez kell járulnia. Fölvehetik beteg gyermekek is, ha értelmüket már használni tudják. A betegek kenete ugyanabban a betegségben meg is ismételhető, ha az életveszély elmúlt, de ismét előállt.
Aki a betegek kenetét veszi, annak szívből meg kell bánnia bűneit és ha lehet, gyónással is föl kell rá készülnie. Bíznia kell abban is, hogy Krisztus, aki legyőzte a betegséget és halált, megsegíti őt és betegségét üdvére fordítja. – A betegnek vagy hozzátartozóinak a papot kellő időben kell hívniuk, hogy a beteg a szentséget világos öntudattal vehesse. A pap a betegek szentelt olajával megkeni a beteg öt érzékszervét: szemét, fülét, arcát, ajkát, kezét (és lábát) és eközben így imádkozik: „E szent kenet által és jótékony irgalmával bocsássa meg neked az Úr, amit látással, hallással, szaglással, ízleléssel és tapintással vétettél. Amen.”
A betegek kenetével Krisztus lelki gyógyulást ad a betegnek. Megerősíti őt, hogy a szenvedésben ne csüggedjen el, hanem viselje türelemmel és Istenben bizakodva. Megbocsátja bűneit és elengedi neki a büntetéseket. Magukat a halálos bűnöket is megbocsátja, ha a beteg már nem tudna gyónni, de bűneit megbánja vagy már előbb megbánta. Krisztus a betegnek gyakran enyhülést is ad a betegségben, sőt teljes gyógyulást, ha ez üdvösségét szolgálja. De ha Istennek szándéka az, hogy a beteget haza hívja, akkor Krisztus erősíti ót az utolsó órán.
Némelyek így beszélnek: „Ha valaki fölveszi a betegek kenetét, biztosan meghal.” – Éppen ellenkezőleg! A betegek kenetének kiszolgáltatása közben az Egyház elsősorban a gyógyulásért könyörög. És valóban: a gyógyulás vagy jobbulás sok esetben be is következik.
A betegek Krisztussal egyesülve fölajánlhatják szenvedésüket a bűnösök megtéréséért, a hittérítésért, a világbékéért és Isten országának többi nagy ügyéért. (A betegek apostolkodása)