Aquinói Szent Tamás – Úrnapi ének
Dicsérd, Sion, a Megváltót,
dicsérd a vezért, a pásztort,
zengj himnuszt, zengj éneket!
Ahogy birod, akként merjed:
nagyobb Ő mint a dicséret,
méltón nem dicsérheted.
S a dicséret külön tárgya
ma hogy a Kenyeret áldja,
mely éltet és eleven,
s hogy végvacsoráján kapta
a Tizenkettők csapatja,
nem kétséges semmiben.
Legyen teljes, legyen zengő,
legyen vidám és illendő
szivünk ujjongása ma:
mert azt a napot jelzi ünnepünk,
melyen először adatott nekünk
ez a lelki lakoma.
Új királynak asztalára
új törvénynek szállt páskája:
elavult a régi már.
Fut az ujtól, ami agg,
igazságtól, ami vak;
fut a fénytől a homály.
Amit Krisztus tett ez estén,
hagyta hogy rá emlékezvén
cselekedjük mi is azt.
Okultunk szent törvényéből:
így lesz borból és kenyérből
üdvösséges áldozat.
Más és más – de nem lényegben,
csak jel szerint – más szinekben
égi jók lappanganak.
A vér ital, a hús étel:
mégis Krisztus, lényegével,
teljes mindkét szín alatt.
Oly kenyér, melyet meg nem tör,
aki vesz miként étekből,
s el se vág, és meg se szel.
Veszi egy és veszik ezren:
annyit egy, amennyit ezren;
fogyasztják és nem fogy el.
Veszik jók és veszik rosszak;
csakhogy különböző sorsnak
részesei ők vele.
Rossznak halál, jónak élet:
ilyen az egyforma étek
különböző ereje.
Ím az angyalok kenyere,
utonjárók eledele,
édesfiaknak étele,
nem ebek számára szánt,
melynek előképe már a
husvéti bárány halála,
valamint Izsák oltára,
s hogy az égből manna szállt.
Óh igaz Kenyér, jó Pásztor,
Jézus, óvj az elbukástól,
te táplálj és te palástolj
s add hogy a feltámadáskor
üdvnek látói legyünk.
Te, ki mindent bírsz és értesz,
s e földön táplálsz és éltetsz,
tedd, hogy szent népeddel, ékes
asztalodnál majd az édes
örökségben résztvegyünk!
Aranyszájú Szent János imája
Hiszem Uram, és vallom, hogy te vagy valóban Krisztus, az élő Istennek Fia, ki a világra jöttél üdvözíteni a bűnösöket, akik között az első én vagyok.
A te titkos vacsorádnak részesévé fogadj ma engem, Istennek Fia: mert nem mondom ki ellenségeidnek a titkot, sem csókot nem adok neked, mint Júdás, hanem mint ama gonosztevő, megvallak téged: emlékezzél meg rólam, Uralkodó, midőn eljössz a te országodba! Emlékezzél meg rólam, Szent, midőn eljössz a te országodba!
Ne váljék Uram, ítéletemre vagy kárhozatomra a te szent titkaidban való részesülés, hanem testem és lelkem meggyógyulására.
Hiszem Uram, és vallom, hogy ez, amiben részesülök, valóban a te valóságos és legtisztább tested, s a te valóságos, elevenítő véred. Kérlek, add, hogy ezeket méltóan vegyem magamhoz bűneim bocsánatára és az örök életre. Ámen.