Midőn a Pünkösd napján egybegyűlt nép hallotta, hogy Krisztus, akit ők elvetettek, Isten jobbján trónol, megilletődtek szívükben. Ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: „Mit cselekedjünk, testvérek?” Péter ezt válaszolta nekik: „Tartsatok bűnbánatot és mindenitek keresztelkedjék meg Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” (lásd: ApCsel 2,37-38)
Isten az Egyház által hirdeti az örömhírt és megvilágosítja azokat, akik hallják. Megnyitja szemüket, hogy felismerjék őt, az egy igaz Istent és azt, akit ő küldött, Jézus Krisztust. (lásd: Jn 17,3) Aki az örömhírt megismeri, annak szakítania kell bálványaival és hamis isteneivel, tévedéseivel és bűneivel és egész szívével Istenhez, a mi mennyei Atyánkhoz és Jézus Krisztushoz, a mi Megváltó Urunkhoz kell fordulnia. „A bálványoktól Istenhez kell térnie, hogy az egy és igaz Istennek szolgáljon, és várja a mennyből Jézust, az ő Fiát, aki megment minket a jövendő haragtól.” (1 Tesz 1,8-10)
A megtérést a keresztség pecsételi meg. Jézus ezekkel a szavakkal rendelte el a keresztséget: „Minden hatalom nekem adatott a mennyben és a földön. Menjetek tehát, tanítsatok minden népet, megkeresztelve őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül.” (Mt 28,18-19; Mk 16,18) Ezért minden megtérőnek meg kell keresztelkednie.
Az őskereszténység idején leginkább felnőtteket kereszteltek. De a gyermekek megkeresztelésére is elég korán sor került. Az Egyház később a gyermekek megkeresztelését általánosan kötelezővé tette. Ezért a keresztény szülők gyermeküket a születés után hamarosan keresztelőre viszik. Kötelességük, hogy gyermekeiket a hitre oktassák és a keresztény életre neveljék.