Szent Ábrám hitvalló, és Szent Mária bűnbánó
Szent Ábrám, Szíria fővárosa, Edessza közelében született. Fiatalon a pusztába vonult és ott szigorú remeteéletet élt. Edessza közelében akkoriban volt még egy egészen pogány város, melynek megtérítésén hiába fáradoztak a legjelesebb igehirdetők. Végül a püspök Szent Ábrámot küldte oda. A vad lakosság ütlegekkel fogadta és kiűzte a városból. Ábrám azonban visszatért s ugyanígy járt. Három évig tartott ez, míg végre a pogány vadság megtört a remete példátlan szelídségén, türelmén és kitartásán. Nemsokára elhalálozott öccse, és ő magához vette hétéves lányát, Máriát. A maga cellájához hozzáépített egy másikat; a kettőt csak kis ablak kötötte össze. Ezen keresztül tanította zsoltározni, elmélkedni, vezekelni és minden keresztény erényben haladni. Nemsokára már híre volt a lányka szelídségének, istenességének és szigorú életének.
Így éltek együtt húsz évig, mikor egy fiatalember jámbor okulás címén kezdett Ábrámhoz járni és Máriát környékezni. Mária, egyévi állhatatos ellenállás után egyszer mégis elhagyta – húsz év óta először – celláját. Bukása után kétségbeesésében nem akart nagybátyja szeme elé kerülni, hanem titkon elhagyta a remeteséget és hovatovább ledér életre adta magát. Nagybátyja mérhetetlen bánatában sok imádság után katonaruhában utána ment, lelkére beszélt; késznek nyilatkozott vállalni a vezeklést érette és kilátásba helyezte neki az Üdvözítő bűnbocsánatát. Erre a lány tüstént otthagyta bűnös élete környezetét és gazdagságát, visszatért a pusztába és még 15 éven keresztül oly szigorúan vezekelt, hogy nagybátyjának teljes vigasztalást szerzett, önmagának pedig lelki békét, mely csodálatos szépség formájában még halott arcán is elömlött.
IMA AZ OLTÁRISZENTSÉGHEZ
Zálogát adtad, ó Jézus, Örök szeretetednek
Rendelvén e nagy Szentséget És adván tieidnek.
Hogy teveled egyesüljünk S téged viszont szeressünk,
Örök hála és imádás Légyen azért nevednek.
Irgalmadban nem vizsgáltad A mi gyarlóságunkat
És ellened elkövetett Sok hálátlanságunkat.
Megmenteni így akartál, Azért értünk meghaltál,
Eltörölvén a keresztfán Régi adósságunkat.
S hogy halálod szent emlékét Mindennap megülhessük,
Hagytad ezt a nagy Szentséget, Hogy magunkhoz vehessük.
Csodálatos kincset adtál, És közöttünk maradtál.
Véghetetlen jóságodért Add, hogy mindig szeressünk.
Így magadhoz édesgettél, Kegyes Jézus, bennünket.
Add, hogy tőled semmi többé El ne vonja szívünket.
E Szentségben légy oltalmunk, Érted éljünk és haljunk.
Üdvözítőnk, áldd meg, kérünk, E szent feltételünket.
Ámen!