„Midőn Jézus látta a tömeget, fölment a hegyre és letelepedett ottan. Tanítványai köréje gyűltek, és ő megnyitva ajkát, tanította őket. Midőn beszédét befejezte, a nép álmélkodott az ő tanításán, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.” (Mt 5,1-2,/7,28-29)
Jézus mindenütt tanított: a templomban és a zsinagógákban, a városokban és falvakban, a hegyen és pusztában és a Genezáreti tó partján. Jézus csalhatatlan bizonyossággal tanított. Nem volt szüksége arra, hogy emberektől tanuljon. Ismerte az Atyát és ismerte a hozzá vezető utat, mivel az Atyától jött.
Jézus ismerte az emberi gondolkodás módját és mindenkihez úgy beszélt, ahogyan kellett. A népet legtöbbször hasonlatokkal tanította: tanítványait mélyebben is bevezette tanításába, a betegekhez és bűnösökhöz jóságosan beszélt, ám szigorúan megrótta a farizeusok hamisságát. Jézus Krisztus minden nép és minden korszak tanítója. Az embereket Egyháza által tanítja és a Szentlélek által megvilágosítja. Szava örökké érvényes. Azt mondotta: „Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.” (Mt 24,35)
Isten szava: „Mindaz, aki tanításomat hallja és azt megteszi, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát kősziklára építette. Mindaz pedig, aki tanításomat hallja, de azt meg nem teszi, hasonlít a balga emberhez, aki házát homokra építette.” (Mt 7,24/26)