Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. Teremtette a fényt és az égboltozatot, a szárazföldet és a tengert, az ég csillagait és a föld összes teremtményeit és látott Isten mindent, amit teremtett, és látta, hogy minden jó volt. (1 Móz 1)
Nem volt mindig világ: kezdődött egyszer. Nem is magától lett. Isten teremtette az eget és a földet. Amikor Isten a világot teremtette, nem volt szüksége sem építőanyagra, sem szerszámra, sem segítőtársakra. A semmiből hívta elő. „Mivel ő szólott, levének, ő parancsolt és mind előjövének.” (Zsolt 32,9) Egyedül az Ő mindenható akaratával hívott létre mindent.
Istennek nem volt szüksége arra, hogy a világot megteremtse. Ő a világ nélkül is végtelenül gazdag és boldog volt. Isten azért teremtette a világot, hogy kinyilvánítsa és közölje mérhetetlen jóságát, hogy az egész világmindenség az Ő dicsőségét tükrözze, és hogy minden teremtménye részesedjék jóságából. Eszes teremtményei ezenkívül megismerhetik, szerethetik, magasztalhatják Őt és így boldogok és örökké megdicsőültek lehetnek. Isten a világot a maga dicsőségére és a teremtmények legnagyobb javára teremtette.
Isten szereti a világot, amelyet teremtett. Nem akarja, hogy ismét semmivé legyen. Gondoskodik arról, hogy fennmaradjon. Isten megtartja a világot.
Isten mindenhatóságával, bölcsességével és jóságával szüntelenül működik a teremtésben. Rendezi a világ folyását, a népek sorsát és minden egyes ember életét. Művét biztos kézzel vezeti az örök célba. Isten kormányozza a világot.
Mivel mindent Isten teremtett, minden az Ő tulajdona. Minden lény és minden dolog érette van és az Ő isteni oltalma alatt áll.