„Dicsőség legyen Istennek Lourdes-ért! Imádkozzál érettünk Szent Bernadett!”
Soubirous Szent Bernadett szűz – „Lourdes gyermeke” – a betegek védőszentje!
1925. június 2-án XI. Piusz pápa boldoggá avatta Bernadettet. Szentté avatására 1933. december 8-án került sor.
Hogyan lett egy „semmi különös” kisközségből világhírű zarándokhely? Lourdes – egy hely Franciaország déli részén. 1858-ig nem sokan hallottak róla, csak egy eldugott falu volt.
A Szűzanya egy elhagyatott, sötét barlangban jelent meg Bernadettnek, egy szegény, írástudatlan lánynak, jelezvén ezzel, hogy Isten eljön hozzánk oda, ahol vagyunk, a mi nyomorúságunkba, a mi fájdalmainkba, a mi gyengeségeinkbe. Lourdes egy olyan hely, ahol Isten jelet adott, ahol megnyitotta szívét, hogy a mi szívünk is megnyílhasson.
1844. január 7-én Lourdes-ban egy kislány született – Bernadett Soubirous. Szülei szegények voltak. Édesapja molnár volt, édesanyja otthon végezte a ház körüli munkát és emellett kilenc gyermeket nevelt, Bernadett volt a legidősebb.
Bár beteges volt, igyekezett segíteni otthon mindenben. A család anyagi helyzete nagyon megromlott. Az otthonuktól is el kellett búcsúzni és csak egy volt börtön egyik kis sötét zárkájában kaptak „lakást”. A család nélkülözései miatt Bernadettet elküldték nénikéjéhez, hogy ott őrizze a nyájat, de Bernadett nemsokára visszajött Lourdes-ba. Nem érdekelte őt a nélkülözés, mert nagyon szeretett volna hittanra járni, hogy elsőáldozáshoz járulhasson.
Lourdes és Bernadett életének legmeghatározóbb eseménye a 18 jelenés volt. Ez volt a kezdete a fontos eseményeknek, és ezáltal lett Lourdes „Lourdessé.”
1858. február 11.
Bernadette, egy szegény lourdesi molnármester 14 éves leánykája egy verőfényes téli napon, február 11-én a városka közelében, a Gave folyó szigetére ment gallyat szedni. Már indulóban volt hazafelé, mikor váratlanul erős szél zúgására emlékeztető zaj ütötte meg fülét. Mivel a folyót szegélyező nyárfák mozdulatlanul álltak, a leány csodálkozva tekintett a magasba, s ekkor nagy álmélkodására a szemben emelkedő meredek sziklafal barlangnyílásában egy gyönyörű női alakot vett észre.
A nő bő redőzetű hófehér ruhát viselt, mely egészen a lába fejéig leért, derekát égszínkék öv szorította át, fejét pedig fehér fátyol borította; imára kulcsolt kezében olvasót tartott, melynek fehér szemeit aranyzsinór fűzte egymáshoz. Bernadette először nagyon megijedt; de a jelenés olyan barátságos szeretettel nézett rá, hogy félelme lassanként felengedett. Ekkor a Boldogságos Szűz – mert ő volt a szép jelenés – megtanította őt a keresztvetés helyes módjára és az olvasó mondására buzdította. Bernadette bele is kezdett az olvasóba, de mire az utolsó „Dicsőség az Atyának”-hoz ért, a látomás elenyészett.
A rákövetkező vasárnapon, Ötvenedvasárnapon, megismétlődött a jelenés. Bernadette, – mivel attól félt, hogy a gonosz lélek incselkedik vele -, szenteltvízzel hintette meg a szent Szüzet; ez azonban méltatlankodás helyett még kegyesebbnek mutatta magát. Bernadette most már nem tudta magában tartani titkát; odahaza elbeszélte látomásait, melyeknek így hamarosan híre futott a kicsiny városkában.
Így történt, hogy a legközelebbi alkalommal, február 19-én már más asszonyok is elkísérték őt a barlanghoz és váltig biztatták, hogy tudakolja meg a jelenés nevét és megjelenésének okát. A Boldogságos Szűz ezúttal is nagyon kegyesnek mutatkozott és meghagyta a leánynak, hogy a következő két héten át naponkint látogasson ki a barlanghoz. Bernadette további kérdésére, hogy szabad-e más embereknek is vele jönnie, ezt válaszolta:
„Igen, azt akarom, hogy sok ember jöjjön ide”.
Erre a kijelentésre száz- és ezerszámra kezdtek özönleni az emberek a barlanghoz. Ájtatos hívők mellett nagy számmal jöttek kíváncsiak is. Mindezek azonban a jelenésből semmit sem láttak, csak Bernadette elragadtatásából vették észre bekövetkezését. A Szent Szűz a további látomások során kijelentette Bernadette-nek azt az akaratát, hogy a barlang fölé templom épüljön, majd lelkére kötötte, hogy imádkozzék a bűnösökért és tartson bűnbánatot.
A február 25-i látomás alkalmával felszólította őt, hogy mosakodjék meg a forrásban és igyék belőle. Bernadette, – mivel forrást sehol sem látott, – felkelt és a Gave folyó felé indult. A jelenés azonban visszaparancsolta és a barlang földjére mutatva, így szólt hozzá:
„Nem azt mondtam, hogy a folyóból igyál, hanem hogy itt, ebből a forrásból meríts”.
A leány tehát odakúszott a mutatott helyre, kaparni kezdett és íme a földből egy vékonyka ér pattant ki, mely néhány nap alatt tekintélyes forrássá duzzadt.
Ma nem kevesebb, mint 122.000 liter vizet ad naponkint s a betegek évenkint átlag 80.000 fürdőt vesznek benne.
Az új forrásban már néhány nap múlva csodálatos gyógyulások történtek, s a hívők odaözönlése még nagyobb méreteket öltött. Március 4-én legalább húszezer ember fordult meg a barlang előtt s a következő hetekben ez a szám még emelkedett. A március 25-i látomás alkalmával Bernadette a plébános, Peyramale abbé megbízásából egyenesen a nevét tudakolta a jelenésnek.
A Szent Szűz egy ideig hallgatott; mikor azonban Bernadette nagy bensőséggel megismételte kérdését, a Szent Szűz szelíden rámosolygott, azután kezét az ég felé tárta és átszellemült tekintettel így válaszolt:
„ÉN VAGYOK A SZEPLŐTELEN FOGANTATÁS”
(Négy évvel korábban, 1854. december 8-án IX. Pius dogmaként hirdette ki Szűz Mária szeplőtelen fogantatását. Ezt a korabeli hitetlen világ nagy gúnyolódással fogadta.)
Utána még közel három hónapig folytatódtak a látomások.
Az utolsó, a tizennyolcadik, június 16-án ment végbe. Ekkor a Boldogságos Szűz talán még a szokottnál is kegyesebb mosollyal tekintett Bernadette-re, s azután fejével örökre búcsút intett neki.
A lourdesi jelenések híre természetesen mindenfelé óriási feltűnést keltett. A hitetlenek eleinte gúnyos megjegyzésekkel próbáltak napirendre térni felettök, de csakhamar be kellett látniok, hogy nyilvánvaló csodával állnak szemben.
Nemsokára a hatóságok is beleszóltak a dologba. Jacomet rendőrkapitány hatalmi szóval, a barlang látogatásának és a forrásvíz használatának eltiltásával akarta megakadályozni az emberek összesereglését. Június 8-án korlátot vonatott a barlang elé és szigorúan ügyelt rá, hogy senki se férkőzhessék közelébe. Bernadette-et pedig egyszerűen le akarta csukatni. III. Napóleon császár azonban a katolikus közvélemény nyomására már október 5.-én újra megnyittatta a barlangot.
Egyidejűleg az illetékes egyházi hatóságok is foglalkozni kezdtek a kérdéssel. Laurence tarbesi püspök, Lourdes főpásztora 1858 július 28-án teológusokból, orvosokból és természettudósokból egy bizottságot állított össze és ennek feladatává tette a jelenések és a barlangban történt csodálatos gyógyulások tüzetes megvizsgálását. A bizottság évekig tartó alapos és beható vizsgálat után arra az eredményre jutott, hogy a lourdesi jelenségeket természetes úton nem lehet megmagyarázni.
Erre Laurence püspök 1862 január 18-án kelt pásztorlevelében ünnepélyesen megállapította a jelenések természetfölötti jellegét és megengedte a lourdesi Miasszonyunk tiszteletét. A barlang fölött még 1862-ben megkezdték a remek átmeneti stílusú, háromhajós márványtemplom építését, melyet 1876 július 2-án maga Guibert párizsi bíboros érsek szentelt fel, IX. Pius pápa pedig bazilika rangjára emelt. A barlangban már 1864 április 4-én felállították Fabisch lyoni szobrásznak, karrarai márványból faragott gyönyörű alkotását, mely egészen Bernadette leírásának megfelelően ábrázolja a Boldogságos Szüzet.
Lourdes ettől az időtől fogva látogatottság tekintetében egykettőre túlszárnyalta az összes régebbi kegyhelyeket. A zarándokok száma már 1877-ben elérte a negyedmilliót, a század végéig a félmilliót. XIII. Leó pápa az óriási zarándokforgalomra való tekintettel külön testületre, a garaisoni missziós papokból alakult lourdesi Szeplőtelen Fogantatás kongregációra bízta a szent hely gondozását.
A zarándokok számának arányában nőtt a csodálatos gyógyulások száma is. A gyógyulások ellenőrzésére alakult külön orvosi bizottság 1858-1904-ig összesen 3353 természetes módon meg nem magyarázható gyógyulást állapított meg.
A lourdesi jelenések igazi jelentőségét azonban mégsem annyira a csodálatos testi gyógyulásokban, mint a lelkekre gyakorolt óriási hatásukban kell keresnünk, mert a jelenések épp akkor vonták az ég felé az emberek tekintetét, mikor ezek gőgös hitetlenségükben már tudni sem akartak Istenről, lélekről, másvilágról. Egykori feljegyzések szerint mindjárt az első jelenések után számos feltűnő megtérés történt. Azóta természetesen hasonlíthatatlanul nagyobb arányokban folytatódik ez a folyamat. A testileg meggyógyultak száma mindössze néhány ezer, de a lelkileg meggyógyultak számát százezrekben lehet kifejezni.
Mi is tehát Lourdes üzenete nekünk és az egész világnak?
A lourdesi jelenés Isten leereszkedő kegyességének és a Boldogságos Szűz anyai szeretetének kiáltó nagy bizonysága a mi korunk számára.
Bernadett 1879. április 16-án, harmincöt évesen halt meg Nevers-ben. Teste épségben maradt, ma is a Nevers-i kolostor kápolnájában nyugszik. A Szűzanya megmondta neki, hogy földi élete nehéz lesz, de boldog lesz a mennyországban. Utolsó szavai ezek voltak:
„Szentséges Szűz Mária, Isten Anyja, imádkozz értem, szegény bűnösért!”
Ezek a szavak beteljesültek. Most már boldogan szemlélheti Urát, Istenét az örök dicsőségben. Dicsőség legyen Istennek Lourdes-ért! Imádkozzál érettünk Szent Bernadett!
Mennyből hullott rózsa, lourdesi Szűz Anya!
Minden bűnös ember reményhajnala,
Oltalmazz és védj meg minket, Szűzi Asszonyunk,
S engedj érnünk boldog véget, hozzád esd szavunk.
Báránykákat őrzött a kis Bernadett.
Alázatos szívvel Isten szentje lett.
Oltalmazz és védj meg minket, Szűzi Asszonyunk,
S engedj érnünk boldog véget, hozzád esd szavunk.
Amint megjelentél Lurdnak völgyein,
Elszállt minden bánat, megszűnt mind a kín.
Oltalmazz és védj meg minket, Szűzi Asszonyunk,
S engedj érnünk boldog véget, hozzád esd szavunk.
Kérünk, gyógyítsd most is sok sebünk, ha fáj,
Rosszat akkor bennünk Fiad nem talál.
Oltalmazz és védj meg minket, Szűzi Asszonyunk,
S engedj érnünk boldog véget, hozzád esd szavunk.
Urunk és Istenünk, alázatosak kedvelője, védelmezője és megdicsőítője,
aki Szent Bernadettet nagy szeretettel kiválasztottad, megajándékoztad
a türelem és a szeretet csodálatos kegyelmével, és megadtad , hogy a
Szűzanya megjelenjen neki és beszélgessen vele. Közbenjárására add, hogy
példáját követve a hit útján járjunk, amelyen az alázatos szívűeket a mennyei
boldogság felé vezeted. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él
és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.
Ó MÁRIA ISTEN MOSOLYA
‘Ó Mária, mivel te vagy Isten mosolya,
Krisztus fényességének tükröződése,
a Szentlélek lakóhelye,
a hajnalcsillag, a mennyország kapuja
és az első föltámadott teremtmény,
testvéreinkkel együtt kérünk:
könyörögj érettünk!’
(XVI. Benedek pápa – Lourdes, 2008)
IMA A LOURDESI SZENT SZŰZHÖZ
Anyai szavad hívását követve, ó lourdesi szeplőtelen Szűz, hozzád sietünk az egyszerű barlangnál, ahol kegyes voltál megjelenni, hogy az eltévedteknek az imádság és bűnbánat útját mutasd, és hogy a megpróbáltaknak osztogasd a kegyelmeket és királynői jóságod csodáit.
Fogadd szánakozó Királynő dicséretünket és könyörgésünket, amelyeket népek és nemzetek lesújtva a keserűségtől és aggodalomtól bizalommal küldenek Feléd.
Ó ragyogó égi jelenség, űzd el a sötétség és tévedés szellemét a hit világosságával!
Ó titkos értelmű rózsa, üdítsd fel a csüggedt lelkeket a reménység mennyei illatával!
Ó az üdvösség vizének kimeríthetetlen Forrása, keltsd életre a kiszáradt szíveket,
az isteni szeretet áradatával.
Add, hogy általad mindnyájan, kik gyermekeid vagyunk, szenvedéseinkben megerősödjünk,
a veszélyekben oltalmat, a küzdelmekben támogatást nyerjünk.
Add, hogy szeressük és szolgáljuk a te igen jóságos Jézusodat.
Add, hogy kiérdemeljük az örökké tartó örömöket mennyei trónod közelében.
Ámen!
