A szentségek jelentősége

Nézzük hát, melyek ezek az eszközök. Nem adjuk itt elő a szentségek teológiai tanát, de reméljük, hogy sikerül kimutatnunk: mennyire megnyilatkozik isteni Megváltónk leleményességében végtelen jósága és bölcsessége.

Mik a szentségek?

A trienti szent zsinat (melyre ebben a kérdésben mindig hivatkoznunk kell, mert csodálatos szabatossággal fogalmazta meg az erről szóló katolikus tanítást) mondja, hogy a szentség látható jel, mely jelenti és létrehozza a láthatatlan kegyelmet; szimbólum, mely tartalmazza és közli az isteni kegyelmet. Érzékelhető, külső, megfogható jel. Testből és lélekből állunk; Krisztus is anyagot: vizet, olajat, búzát, bort, szót, kézrátételt akart használni a kegyelem jelzésére, melyet lelkünkbe akar önteni. Krisztus, az örök bölcsesség, anyagi és szellemi természetünkhöz alkalmazta a kegyelemközlés érzékelhető jeleit.

Azt mondtuk: „kegyelemközlés”, mert ezek a jelek nemcsak jelentik és jelképezik a kegyelmet, hanem tartalmazzák és közlik is: Krisztus Jézus akarata és rendelése szerint, akinek az Atya átadott minden hatalmat és aki az Atyával és a Szentlélekkel együtt Isten. Ezek a jelek és szertartások hatásosak, valóban létrehozzák a kegyelmet. A szentségek hatása a lélek mélyén létrehozott kegyelem.

Hallgassuk meg erről isteni Megváltónkat is. – Azt tanítja, hogy a keresztvíz megtisztít bűneinktől, általa újjászületünk a kegyelem életére, Isten gyermekeivé és országának örököseivé tesz bennünket: „Ha valaki újra nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be az Isten országába”. Azt tanítja továbbá, hogy szolgájának a szava, aki feloldoz bennünket, megszabadít a bűntől: „Akiknek megbocsátjátok bűneiket megbocsáttatnak nekik”. A kenyér és a bor színe valóban az ő testét és vérét tartalmazzák, amelyet ennünk és innunk kell, hogy természetfeletti életünk legyen. A házasság kérdésében pedig kijelenti, hogy ember ne válassza szét azt, amit Isten egybekötött. A szenthagyomány, Jézus tanításának visszhangja, ismétli, hogy a kézrátétel a pappá szentelendőkkel közli a Szentlelket és ajándékait.

Isteni Megváltónk leereszkedése a szentségek szerzésénél leginkább abból tűnik ki, hogy azok a jelek, melyek tartalmazzák a kegyelmet, maguk létre is hozzák: ex opere operato. – Maga a szentségi cselekedet, a véghezvitt cselekvés, maguknak a szimbólumoknak és szertartásoknak szabályszerű alkalmazása adja a kegyelmet. Ez a kegyelemközlés független, nem ugyan a szándéktól, hanem a kiszolgáltató személyes értékességétől. A kiszolgáltató méltatlansága, ha eretnek vagy szentségtörő, nem akadályozhatja meg a szentség hatását, ha ez a kiszolgáltató alkalmazkodik az Egyház szándékához és azt akarja tenni, amit az Egyház végez hasonló esetben. Még ha eretnek szolgáltatja is ki a keresztséget, érvényes. Miért? Mert Krisztus, az Istenember azt akarta, hogy a kegyelem közlése minden tekintetben független legyen azok érdemétől vagy erényétől, akik ennek a közlésnek eszközei. A szentség értéke nem függ emberi méltóságtól vagy szentségtől, mert Krisztus rendelése. És ez végtelen nagy bizalmat kelt a hívő lélekben ezen isteni segítség iránt.