Előgyakorlatok
1. Állítsd lelked elé a Boldogságos Szent Szűz képét, amint vágyakozással teli szívvel imádkozik: „Siess, ne késlekedjél, jöjj és mutasd meg arcodat!”
2. Kérd Istent, hogy a te szívedet is mindig nagyobb és nagyobb vágy töltse be Jézus lelki eljövetele után.
I. Szűz Mária vágyakozásának első oka
A Boldogságos Szent Szűz kimondhatatlan vágyakozással várta fiának születését. Ha vágyakozása már a megtestesülés előtt olyan nagy volt, úgy ez a vágy mérhetetlenül növekedett, amióta szíve alatt hordotta isteni magzatát. Ez a vágy napról-napra fokozódott és az Úr Jézus születése előtt oly fokot ért el, hogy méltán feltehetjük, hogy természetfölötti segítségre volt szüksége Isten részéről, nehogy lelkének vágyakozása testi életének véget vessen. Mert ha már némely szent mint egy szeretetből és vágyakozásból Isten után meghalt, akkor ennek a vágynak Szűz Máriában még sokkal nagyobbnak kellett lennie.
Szűz Mária vágyakozásának természetes és természetfölötti oka volt. Vágyakozásának első oka az anya és a nő természetében rejlett. Szűz Mária a legnemesebb és legmagasztosabb értelemben anya volt: Ő szűzi anya volt, és így még sokkal bensőségesebb kapocs kötötte őt magzatához, mint bármely más anyát. Szíve egészen tiszta volt, emberi természete a legtökéletesebb; azért minden nemes érzés és vágy is a legtökéletesebb mértékben megvolt benne. Ez magyarázza meg nekünk részben vágyakozásának hevét gyermekének születése után.
Mibennünk is rejlenek természetes hajlamok és vágyak, melyek szépek és nemesek. Olykor csak szunnyadnak lelkünkben, de fel kell azokat ébresztenünk, hogy tudatosakká és erőteljesekké, tetterősekké váljanak. Ilyen vágy a tökéletesedési vágy is, elsősorban a vágy a lelki tökéletesség után. Szent Tamás azt állítja, hogy minden ember természeténél fogva hajlik a jó felé. És ez igaz is. Csak tudatossá kell tenni és ápolni ezt a hajlamot, nehogy a másik hajlam, – amelyről a Szentírás mondja, hogy az ember a rosszra hajlik ifjúságától fogva – amelynek székhelye nem a lélek igazi természete, hanem az alsó ember, nehogy ez a másik hajlam felülkerekedjék és elnyomja az elsőt. Lelkünk tökéletessége mintegy lelkünk szülöttje. Azért hasonló vágynak kell betöltenie lelkünket a tökéletesség után, mint aminő az a vágy, amellyel az édesanya vágyódik gyermekének születése után, mint aminő volt a vágy Szűz Mária szívében Jézus után. Sokak véleménye szerint Szűz Mária imádsága és vágyakozása megrövidítette azt az időt, melyet Isten eredetileg meghatározott a Megváltó eljöveteléig. Így a mi vágyakozásunk és imádságunk is siettetheti Isten kegyelmeit, hogy előbb érjük el lelki tökéletességünket. A lelki élet mesterei azt mondják, hogy előmenetelünk nagyrészt ettől a vágytól függ, és ezzel kezdik is tárgyalásaikat, mikor a tökéletességre vezető utat mutatják meg nekünk.
II. Szűz Mária vágyakozásának második oka
Szűz Mária azonban nemcsak mint anya vágyakozott a Megváltó után, hanem mint az emberi nemnek képviselője is a legtökéletesebb értelemben. Senki jobban nem érezte a bűn súlyát, mely az emberi nemre ránehezedett, mint ő. Mert senki jobban nem ismerte a megbántott Isten tökéletességeit, nagyságát, szépségét, szeretetreméltó voltát. Nála jobban senki sem értette meg azt a végtelen szerencsétlenséget és lelki nyomort, melybe a bűn az embert taszította. De senki jobban nem is szerette az embereket, mint saját vérrokonait, testvéreit, kikkel ugyanaz a természet fűzte őt egybe, mint épp Szűz Mária. Azért leírhatatlan vágy töltötte be szívét annak eljövetele, születése után, aki eltörli az emberiség vétkét és helyreállítja Isten dicsőségét.
Hasonló vágynak kellene betöltenie minden ember lelkét a világ és mindenegyes ember üdvössége és Isten nevének dicsősége után. „Parancsokat adott nekik, kinek-kinek társára nézve.” (Sir 13,12) A buzgóság Isten dicsősége és a házbeliek lelkiüdve iránt kell hogy betöltse mindenekelőtt a családokat és főleg a szülőket, elsősorban a családapákat. A buzgóság Isten dicsősége és alattvalóik lelkiüdve iránt kell, hogy betöltse az államok, a községek, az egyesületek és szerzetek vezetőit, kormányzóit. A buzgóság Isten dicsősége és a nép lelkiüdve iránt kell, hogy betöltse azok lelkét, akik a nép képviseletében irányítják az ország vagy a község sorsát. Ennek a buzgóságnak kell élnie főleg az Egyház szolgáiban, kiknek sajátos hivatása és feladata Isten országának terjesztése és a lelkek üdvösségének gondozása. Kell hogy éljen ez a buzgóság minden keresztény lélekben, mert senki sem lehet közömbös Isten és a lelkek érdekével szemben.
Azért imádkoznunk, áldoznunk és vezekelnünk kell, szóval és tettel elő kell segítenünk mindazt, ami Isten dicsőségére, az Egyház terjedésére és a lelkek javára szolgál. Mennyit áldozunk az élvezetnek és kedvteléseinknek! Mennyit áldoznak olykor tévhitűek saját téves vallásuk terjesztésére és hitsorsosaiknak fenntartására! És mi mit teszünk? Álljanak lelkünk előtt a mérhetetlen sivatagok és őserdők, a nagyvárosok és gyártelepek, a másvallásúak vidékein és országaiban szétszórt katolikusok mindazzal a feneketlen lelki-testi nyomorral, mely kísérője a pogányságnak, a hitetlenségnek, az elszigeteltségnek, a bűnre vezető közeli alkalomnak, a lelkipásztortól való elhagyatottságnak! Itt nem segíthet a pénz egyedül, itt a személyes áldozatnak kell érvényesülnie. Szülők, ne tartsátok vissza gyermekeiteket, ha Isten hívja őket a lelkek szolgálatára! Ifjak, ne öljétek ki lelketekből a hivatás csíráját, melyet Isten fektetett szívetekbe kora gyermekkorotoktól fogva! Nincs magasztosabb dolog a világon, mint Istennel közreműködni a lelkek üdvözítésén.
III. Szűz Mária vágyakozásának harmadik oka
Végre Szűz Mária Jézusban, akit a világra volt hozandó, magát Istent szemlélte; saját teremtőjét, legnagyobb jótevőjét, lelkének megváltóját és üdvözítőjét ismerte föl benne, azt, akinek ő is mindent köszönhetett a természet és a kegyelem rendjében, azt, aki őt előre megóvta az áteredő bűn minden szennyétől és elhalmozta kegyelmekkel, kiváltságokkal, aki őt kiválasztotta különös és végtelen szeretettel, hogy édesanyja legyen, akinek szájából mintegy hallani véli: Nem te választottál ki engem, hanem én választottalak ki téged, hogy szülőm és édesanyám légy! Ezt látja Szűz Mária a gyermekben, akit világra akar hozni, és ezért eped szíve, várva a pillanatot, amikor emberi alakban szemlélheti Urát, Istenét, Üdvözítőjét, Boldogságát. És ez az ő gyermeke lesz! Ki fogja föl ennek a gondolatnak minden gyönyörűségét? Istent látni mint saját gyermekét, teremtőjét imádva átölelni, mint méhének magzatát. Üdvözítőjét táplálni saját tiszta testével, ez az örömök tetőpontja, melyre Isten leereszkedő jósága teremtett lényt fölemelhet. Azért vágyakozott Szűz Mária oly epedő vággyal a pillanat után, melyben először lesz része ebben az örömben és saját szolgálataival meghálálhatja azt, amit eddig csak szívének érzéseivel köszönhetett meg.
Így kell vágyódnia a papnak is, mielőtt misézik, a pillanat után, melyben kezében tarthatja Istenét és Megváltóját. Mily vággyal kell készülnie első szentmiséjének bemutatására annak, akit az oltár szolgálatára szemelt ki Isten leereszkedő irgalmassága! „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket.” (Jn 15,16) Az a pap, aki megérti, hogy mi a szentmise, nem fog egy napot sem elmulasztani, hogy ne misézzék. Nem fogja elmulasztani azért, mert vágyódik Urát kezébe venni és szívébe fogadni. Nem fogja elmulasztani azért sem, mert vágyódik a Megváltóval megajándékozni a világot, hiszen minden szentmise számtalan új kegyelmet jelent nemcsak a pap, hanem az egész világ számára is. Ezt csak az utolsó ítélet fogja a maga teljességében megmutatni. De a hívő is vágyódni fog a gyakrabbi, ha lehetséges, a mindennapi szentáldozás után. Vágyódni fog Üdvözítőjét nemcsak egyszer az évben, hanem többször is, havonta is, hetente vagy naponta szívébe fogadni. Valamennyi embert pedig be kell töltenie a vágynak, hogy lelkileg megszülessék benne az Üdvözítő, megszülessék kegyelmével, szellemével, jelenlétének édes közelségével. Kegyelmével születik meg bennünk az Üdvözítő, ha a megszentelő kegyelmet önti lelkünkbe vagy azt növeli. Szellemével születik, ha az ő erényeivel ékesíti föl szívünket, ha az ő gondolatai, az ő szándékai és érzelmei hatják át bensőnket. Jelenlétével születik, ha közelségének édességét érezteti velünk.
Imádság
Imádkozd áhítattal a karácsony előtti nyolcad esti antifonáit:
„Ó Bölcsesség, mely a Magasságbelinek szájából kiindultál és az egyik végtől a másikig hatsz, erősséggel és szelídséggel rendezel el mindent: jöjj és taníts meg az okosság útjára.
Ó Adonái és Izrael házának Vezére, aki Mózesnek a csipkebokor tüzes lángjában megjelentél és Sina hegyén törvényt adtál neki: jöjj, nyújtsd ki karodat és válts meg minket.
Ó Jessze gyökere, mely ott állsz, mint a népek jele, melynek láttára a királyok betartják szájukat, akit a népek imádnak: jöjj és szabadíts meg, ne késlekedj többé.
Ó Dávid kulcsa és Izrael házának jogara, ki felnyitsz és nincs aki bezárjon, bezársz és nincs aki felnyisson: jöjj és vezesd ki a fogság házából a foglyot, aki a sötétségben és a halál árnyékában ül.
Ó fölkelő sugár, az örök világosság fénye és az igazság napja: jöjj és világosítsd meg azokat, akik a sötétségben és a halál árnyékában ülnek.
Ó királya és vágyakozása a népeknek, szegletkő, aki eggyé teszed a kettőt: jöjj és mentsd meg az embert, akit az agyagból alkottál.
Ó Emmánuel, királyunk és törvényhozónk, a népek várakozása és Üdvözítője: jöjj és üdvözíts minket, mi Urunk és Istenünk.” Amen.