Egyetlen lélek sem követte nagyobb tökéletességgel, mint Mária, itt a földön Üdvözítőnk eme tanítását: „Szükséges mindenkor imádkozni és meg nem szűnni.” (Lk 18,1) „Senkitől sem vehetünk – úgymond Szent Bonaventura – jobb példát arra nézve, senkitől sem tanulhatjuk meg inkább, hogy mily szükséges az imádságban való állhatatosság, mint éppen Máriától.” (Spec. c. 4.) Nagy Albert azt állítja, hogy Jézus Krisztus után az ő Anyja az imádság erényét tökéletesebben gyakorolta, mint az összes emberek, kik valaha éltek és élni fognak, (Sup. Miss. 80.) és pedig azért, mivel megszakítás nélkül és állhatatosan imádkozott; élte első pillanatától fogva gyakorolta magát az imádságban, mert már születésekor teljes mértékben birtokában volt észbeli tehetségeinek. Ezért is Mária már mint három éves kis gyermek a templomba akart elvonulni, hogy ott jobban gyakorolhassa az imádságot. Ott, miként Szent Erzsébet kijelentette, a nap három különböző szakában, sőt éjfélkor is imádkozott, amikor felkelt, hogy Istent a templom oltára előtt imádja. (S. Bonev. de vit. Chr. c. 3.) Hogy Jézusnak szenvedéseit nagyobb áhítattal vehesse fontolóra, Mária gyakran meglátogatta ama helyeket, hol Krisztus született, szenvedett és eltemettetett. Amellett mindig összeszedett maradt imádságában, menten mindennemű szórakozottságtól és rendetlen hajlamoktól, miként Karthausi Dénes mondja. (E laud. Virg. lib. 2. a. 8.)