Mit is beszéltek a választott lelkek oly huzamosan az Úr Jézussal, avagy egyáltalán lehet‑e ő vele bizalmas szót váltani? Egyik legmeghatóbb feleletet erre az a jámbor földmíves adta, kit plébánosa, Vianney Szent János (1786–1859) effelől megkérdezett. „Nem szólok én semmit – felelt az egyszerű jó öreg – s Ő sem szól semmit. Én csak nézem Őt s Ő néz engem s a szívem úgy felmelegszik.” De mégis beszél ott az Úr. Beszél a Szentírás s egyes szenteinek adott kinyilatkoztatások által, ha ott az oltár előtt térdelve, egykor elmondott szavait mi az ő ajkára adjuk s azok felett elmélkedünk. Beszél főleg a kegyelem belső ihletése által, mellyel nem ritkán szívünket felmelegíti, lángra gyullasztja.
És mit mondjunk viszont mi az Úr Jézusnak ott az oltár előtt? Kövessük ebben Pazzi Szent Magdolna tanácsát. „A jó barát – mondja ő – ha jó barátjánál lakik, sokszor meglátogatja ezt, jó reggelt, jó estét, jó éjszakát kíván neki s napközben is felhasznál minden kínálkozó alkalmat, hogy vele néhány barátságos szót váltson.” Látogasd meg tehát te is gyakran az Urat az Oltáriszentségben. Ott az oltár zsámolyán igen alkalmas helye van a belső imának. Ajánld fel látogatásaid alkalmával az örök Atyának az ő egyszülött Fia drágalátos vérét; és csakhamar tapasztalni fogod, hogy e látogatások felette alkalmasak lesznek arra, hogy benned a szeretetet növeljék.”