Az Egyház, mint a béke fejedelmének helyettese itt a földön, egyik legfőbb céljának tekinti, hogy a föld népeit testvéri szeretetben egyesítse. Nem tagadhatja ugyan meg, sőt tanítani köteles a természettörvényt, melynek értelmében úgy egyeseknek, mint egész nemzeteknek önvédelemre s sérelmeik esetén elégtételre joguk van, de másrészt mindent elkövet, hogy az önvédelem vagy megtorlás szükségessége soha fel ne merüljön. Minthogy pedig az Üdvözítő igéi szerint szomorú szükségesség e világon, hogy olykor „botrányok is jöjjenek”, így háborúk is kitörjenek, minden erejét megfeszíti, hogy azok minél emberségesebb módon folyjanak s mihamarább elsimuljanak.
Mit nem tett a pápaság a világbéke érdekében?! Nevezetesen mit tehetett volna többet XV. Benedek, ki a világháború viharai között tartotta az Egyház kormányrúdját kezében.
Azért nincs igaztalanabb vád, mint az Egyházat tenni felelőssé a háborúért s azt a „háborúra uszító” meggyalázó címmel illetni.