A mi királynénk oly irgalmas, oly jóságos szeretetű, – mondja Szent Bernát, – hogy ha egy bűnös kegyeibe ajánlja magát, sohse keresi annak érdemeit, sem azt, hogy méltó vagy méltatlan‑e segítségére, hanem kivétel nélkül mindenkit meghallgat és mindenkin segít.” (Serm. in Sig. magn.) Szent Hildebert megjegyzése szerint ez az oka annak, hogy Máriát a holddal hasonlítják egybe: „Szép vagy, mint a hold.” (Én 6,9) Mert valamint a hold a földön a legalacsonyabban fekvő tárgyakat is megvilágítja és elárasztja jóleső fényével, úgy világosítja meg és segíti Mária éppen a legméltatlanabbat. (Epist. 26) Továbbá, bár a hold a naptól nyeri fényét, mégis gyorsabban kering amannál,1 mely tény arra bírta Szent Anzelmet, hogy felkiáltson: „Gyakran közelebb vagyunk üdvösségünkhöz, ha Mária nevét hívjuk segítségül, mintha Jézus nevéhez fordultunk volna.” (De exc. Virg. c. 6.) Szent Viktorról nevezett Hugó ekképp figyelmeztet minket: „Ha bűneink visszatartanak bennünket attól, hogy Istenhez közeledjünk, mivel tudatában vagyunk annak, hogy azokkal az Ő végtelen méltóságát bántottuk meg, még akkor sem vagyunk megakadályozva abban, hogy Máriához meneküljünk, mert nála valóban semmi okunk sincs a félelemre. Igaz ugyan, hogy ő szent, hogy minden makula nélkül való, hogy királynéja az egész földnek, Istennek pedig anyja; de emellett olyan ember, mint mi, épp úgy Ádám ivadéka, mint mi.”
„Máriában – mondja Szent Bernát – minden telve kegyelemmel és irgalmassággal; mert ő, mint az irgalmasság anyja, mindenkinek mindene lőn: nagy szereteténél fogva adósa ő úgy az igazaknak, mint a bűnösöknek, mivel mindenkinek megnyitja kincsesházát, hogy valamennyien részesüljenek az ő bőségében.” (Sup. Sign. magn.) Szent Péter azt mondja, hogy az ördög körüljár, keresvén, akit elnyeljen, – Bustisi Szent Bernardin szerint Mária is körüljár, keresvén, kit kelthet még életre és kit menthet még meg. (Marial. p. 3. s. 3.)
1 A régiek felfogása ez volt, innen a hasonlat.