„Ó Mária, – kiált fel gyengédséggel telve Szent Bonaventura – te annyira el vagy telve irgalmassággal, annyira segíteni igyekszel a nyomorultakon, hogy úgy tetszik, mintha nem is lenne más óhajod, más gondod!” (Sup Salv. Reg.) Minthogy azonban a tiszteletreméltó Beda megjegyzése szerint a bűnösök a föld legnyomorultabbjai, ezért Mária isteni Fiánál folyton a bűnösökért könyörög. (In cap. 1. Luc.)
„Midőn Mária még e földön élt, –mondja Szent Jeromos – szíve annyira túláradt az emberek iránt érzett irgalmasságától és szeretetétől, hogy az ember még soha oly sokat nem szenvedett a saját bajai következtében; mint amennyit Mária mások szenvedései miatt elviselt.” (Epist. ad Eust.) A mások nyomott helyzete iránt érzett részvétét Mária különösen a kánai menyegzőn mutatta ki (miről már előzőleg kimerítően tárgyaltam), hol hiányzott a bor és ahol ő, anélkül, hogy valaki erre felkérte volna, – miként Szienai Szent Bernardin mondja – elvállalta a részvétteljes vigasztaló tisztét; mert egyedül a násznép zavara iránt való sajnálatból fordult isteni Fiához, és eszközölte ki tőle a víz borrá való átváltoztatásának csodáját.