Isten akarja a társadalom rendjét és biztonságát, s ennek védelmét a világi hatalom, az állam kötelességévé tette.
Hogy pedig az állam ezen hivatásának meg tudjon felelni, szükségképpen megkapta az élet és halál Urától a meghatalmazást, hogy nagyobb vétségeket, melyek a közbiztonság ellen támadnak, akár halállal is fenyíthet. Sőt, midőn a hatalom ezen végső eszközhöz nyúl, nemcsak jogával él, hanem szoros kötelességét teljesíti.
Az Ószövetségben, midőn Isten választott népével szemben a felségjogokat úgyszólván személyesen gyakorolta, maga sorolta fel a bűnöket, amelyekért halállal kellett a bűnöst fenyíteni. Az Újszövetségben pedig Szent Pál által világosan hirdeti, hogy az állami hatalom (akkor még pogány!) „nem hiába hordozza a kardot, mivel Isten szolgája, hogy bosszút álljon büntetéssel azon, ki gonoszat cselekszik”. (Róm 13,4)
De még ha az isteni kinyilatkoztatásból nem is ismernők a halálbüntetés jogosultságát, maga a józan ész szót emelne mellette. Mert amint szabad egyik testrészünket levágatnunk, hogy az egész test életét megmentsük, éppígy a társadalom legfőbb őrei megfoszthatják életétől s lemetszhetik azt a tagot, amely a közjót, nevezetesen embertársai életét veszélyezteti. És tényleg, amióta a világ áll, minden nép ismerte s gyakorolta ezt a jogot, ami már magában véve is annak ésszerűsége mellett bizonyít.