Legbiztosabban s leggyorsabban elvégzi az élet megrövidítésének szomorú, gyilkos munkáját az alkoholnak nevezett rettentő romboló méreg, amelyből a bor 8–20%-ot, a sör 4–6, a pálinka 30–40, a likőr 20–60, a szilvapálinka 50–60, a cognac, rum 60–70%-ot tartalmaz.
Ahelyett, hogy az alkoholos italok táplálnák s erősítenék az embert, amit csak tudatlanok hisznek és állítanak, a szesz megrontja a vért, aminek következménye, mértéktelen élvezet esetén, hogy a) a test ellenállóereje meggyengül. A szesz barátjai sokkal könnyebben esnek tüdővészbe, maláriába stb. A statisztika kimutatta, hogy kolerában vagy más ragályban 8–10-szerte annyi alkoholista hal meg, mint szesztől tartózkodó. b) A szesz megtámadja az összes szerveket; nevezetesen a gyomrot. A részeges embernek nincs igen étvágya. Izgatja a májat, vesét, gyulladásba hozza azokat. Hajszolja a szívet, amelynek munkáját rettentően szaporítja, gyorsítja. Azért az alkoholista szíve elgyengül, hamar felmondja a szolgálatot, aminek aztán a vízibetegség vagy szívszélhűdés (gutaütés) szokott a vége lenni. A híres angol Gladstone szerint a szesz egymaga nagyobb rombolást visz végbe, mint az összes világcsapások: háború, éhség és kolera együttvéve. A paráznaságon kívül a szesz a legtöbb idegbaj forrása. Az őrülteknek mintegy 50%-a itta el az eszét. És ami a legszomorúbb, a szesz folytatja romboló munkáját az utódokban is. Az alkoholista szülők gyermekei véznák, gyengék, korlátoltak, hülyék, erkölcsi züllésre hajlók s a harmadik-negyedik ízben kihalnak. Valóban igazolva látjuk bennök a Szentírás szavát (Kiv 37,7): „Megtorlod az atyák gonoszságát a fiakban és unokákban harmad- és negyedíziglen”.
A szesz pár évtized alatt Amerika egész néptörzseit pusztította ki, s a nemzetgazdászok hasonló sorsot jósolnak Európa népeinek is, ha a szeszfogyasztás az utolsó 50 év arányai szerint fokozódik.
A szesz hatása a lélekre, főképp a tiszta erkölcsre ha nem is oly szembeszökő, de annál szomorúbb. (Vö. Szuszai: Kalauz.)