Vannak szentségek, amelyek – mint az imént említők – az eltörölhetetlen jegy miatt csupán egyszer vehetők fel az életben, a többi szentséghez ismételten járulhatunk.
Más szempont szerint az élők s a holtak szentségeit szokás megkülönböztetni. Az élők szentségei azok, amelyekhez a lelki halál, vagyis a halálos bűn állapotában járulni nem szabad. Feltételezik tehát bennünk a megszentelő malasztot. Ezek: a bérmálás, Oltáriszentség, az egyházirend s a házasság. Az ún. holtak szentségeinek első hivatása pedig az, hogy a halálos bűn állapotában levő lelket feltámasszák s a nélkülözött megszentelő malaszttal megajándékozzák. Ezek a keresztség s a penitenciatartás (gyónás).
Mint nélkülözhetetlen eszköz, szükséges az üdvösségre a keresztség; hasonlóképpen a gyónás mindazokra nézve, kik a keresztség után súlyos bűnbe estek. A szentáldozás sem nélkülözhető hosszabb időn át, még akkor sem, ha erre az isteni s egyházi törvény nem is kötelezne. A többi szentség nélkül lehet üdvözülni, sőt az egyházirend s házasság szentségének felvétele teljesen az egyéni szabadakarattól van függővé téve. Ezeket tehát az erkölcstan a nem szükséges szentségek közé sorolja.
Két szentség van, amelyek elsősorban a közjót szolgálják. Az egyik az egyházirend, mely a lelkek gondozására s a másik a házasság, mely az emberi nem fenntartására van alapítva. A többi szentség az egyének személyes javát célozza.