Szent Bernát azt írja, hogy Mária mindenkinek midene lőn s irgalmas szíve mindenki számára nyitva áll, hogy mindenki megtalálhassa nála, amire szüksége van: a fogoly megszabadulását, a beteg egészségét, a megszomorodott vigasztalását, a bűnös vétkeinek bocsánatát és Isten az ő dicsőségének gyarapodását, úgyhogy nincs lény, mely ne részesednék abban az áldást hozó melegben, mi e Napból szétárad. (Serm. in Sign. magn.) „Lehetséges‑e, – kiált fel Szent Bonaventura – hogy létezzék valaki e világon, aki ne szeresse ezt a szeretetreméltó királynét? Hiszen ő szebb a napnál, édesebb a méznél, hiszen ő a jóság kincsesháza, mindenki irányában szeretetreméltó, mindenkinek szeretettel jön elébe. Üdvözöllek mindezért, ó Úrnőm, ó Anyám, ó szívem-lelkem! Ó bocsáss meg Mária, ha azt merészlem neked mondani, hogy szeretlek, mert ha én nem is érdemlem meg, hogy szeresselek, de megérdemled te, hogy bírd szeretetemet!” (Stim p. 5. c. 19.) Kijelentette Szent Gertrúdnak, hogy Mária nem hagyhatja meghallgattatás nélkül azt, aki ájtatosan e szavakkal fohászkodik hozzá: „Szószólónk fordítsd felénk irgalmas szemeidet!” „Ó királynőm, – kiált fel Szent Bernát – mennyire el van árasztva a világ irgalmasságoddal!” (Serm. 4. sup. Miss.) „Innen van az is, – mondja Szent Bonaventura – hogy oly nagy e szeretve szerető anyának abbeli óhaja, mindenkivel jót cselekedni, hogy nemcsak azok bántják őt meg, akik nyíltan gyalázzák, (mert vannak oly romlott emberek, különösen a játékosok közt, kik szenvedélyük hevében e jó anyát szidalmazzák és sértegetik), hanem azok is, kik nem kérnek tőle kegyelmeket.” (In Spec. Virg.) „Te magad oktatsz bennünket arra, óh királynőm, – így szól Szent Hildebert Máriához – hogy nagyobb kegyelmeket reméljünk, mint amilyeneket érdemlünk, mivel te nem fáradsz bele a kegyelmek állandó kiosztásába, melyek oly igen felülmúlják csekély érdemeinket.”