a) Védelemről csak akkor lehet szó, ha bennünket megtámadtak. Tilos tehát a támadást megelőzni, hacsak az már nincs közvetlen készülőben, úgyhogy a haladék a védelmet meghiúsítaná. Annál kevésbé szabad a támadást utólag fegyverrel megtorolni. Ez már magánbosszú volna, melyet megtilt az Evangélium. b) A védekező érje be azzal, ami az eredményes védelem céljára elég s szükséges. c) Éppen azért, ha a támadás kiáltozás, menekülés vagy egyszerű sebesítés által elhárítható, óvakodni kell a merénylő megölésétől. Olyanok azonban, kiket a futás a közvélemény előtt megbecstelenít, bevárhatják a támadást, például a katona. De még az ilyeneknek is menekülniök kell, ha a támadó beszámíthatatlan állapotban van, például részeg vagy őrült. Mert az effajta támadás elől kitérni éppoly kevéssé megszégyenítő, mintha valaki rohanó árvíz vagy vadállat elől futva keres menedéket.