Az emberi szellem nagyságát és fölényességét az anyag felett mi sem mutatja annyira, mint az, hogy az ember fel tudja áldozni tulajdon életét. Igen! az ember, a különben oly gyenge, törékeny ember, tudja Istent, felebarátját, tud egy eszmét, ügyet annyira szeretni, hogy képes legdrágább földi kincséről, az életről is lemondani érte. Bizonyára nincs szebb, gyönyörtelibb látvány Istenre az égben, mint szemlélni ily önfeláldozást, nincs semmi, ami őt, a Mestert, annyira megdicsőítene!
Ámde miképpen egyeztethető össze az élet önkéntes feláldozása Isten korlátlan jogával az élet felett, melyet az ötödik parancsban kihirdetett? A felelet reá igen egyszerű.
Az önmagát feláldozó nem öngyilkos, nem öli meg önkényesen s szándékosan magát, ami sohasem szabad, hanem csupán valamely magasztos célból oly – magában véve közömbös – dolgot tesz, mely előreláthatóan a halált is magával hozza. A halált tehát nem idézi elő, hanem azt csupán megengedi.
Így cselekesznek a hit vértanúi, kik olykor azért, hogy másokat példájokkal a hitben megerősítsenek, magokat önként a zsarnok kezeinek s így egyúttal biztos halálnak szolgáltatják ki.
Így cselekesznek a haza vértanúi, kik a haza, tehát a közjó védelméért nem ritkán biztos halálba rohannak.
Így cselekesznek a szeretet vértanúi, kik mások megmentéséért saját életükről mondanak le. Maga Aquinói Szent Tamás legnagyobb magasztalással emlékezik meg azokról, kik hajótörés idején a megragadott deszkaszálat fuldokló embertársuknak átengedik.
Így cselekesznek a tisztaság vértanúi, akik tisztaságuk megmentéséért üldözőik elől a mélységbe ugranak. Tettük annál magasztosabb, mert hiszen ily áldozatra őket az erkölcsi törvény nem is kötelezi. A lelki tisztaságot ugyanis csak önkéntes beleegyezés rombolja le.
Így cselekesznek végül a tudomány vértanúi, kik az emberiség haladása, tudása érdekében tett felfedező vállalataiknak, kísérleteiknek esnek nem ritkán áldozatul.
Nincs senki, aki az ilyenekre reá merné sütni az öngyilkosság megbecstelenítő bélyegét, hanem inkább mindenki, mint az emberi nem legnagyobb dicsőségére s díszére, csodálkozással vegyes tisztelettel tekint fel reájuk.
Sőt azok sem vádolhatók öngyilkossággal, kik az égő emeletes ház ablakaiból kiugranak s így a két közvetlenül fenyegető biztos halál közül az enyhébbet választják.