Isten, mint testünk legfőbb ura s birtokosa, az ötödik parancsban nem csupán az öngyilkosságot, hanem az öncsonkítást is megtiltotta. Kivételt alkotnak az olyan esetek, mikor az egész test, az élet vagy az egészség fontos érdeke megköveteli, hogy egyik tagunktól megváljunk s így az egészet megmentsük.
Ily esetektől eltekintve tilosak tehát az oly orvosi műtétek, melyek a férfit vagy nőt a házasság céljára – ami az emberi nem fenntartása – alkalmatlanná teszik. Gyermekeket sem szabad, még saját beleegyezésükkel sem, férfiatlanokká tenni, hogy így hangjuk lágyságát, szépségét megőrizzék. Sem Isten dicsősége, sem a könnyebb kenyérkereset ezt az eljárást nem igazolhatják. A pápák ezt sohasem helyeselték, a férfiatlanokat az egyházi rendből kizárták, csupán eltűrték azt, hogy az ilyenek az egyházi énekkarban alkalmazást nyerjenek.
Vétkes az öncsonkítás, melyet könnyelmű hazafiatlan fiatalemberek követnek el, hogy a katonai szolgálatra alkalmatlanokká váljanak. Mások megint a koldulásra akarnak ily bűnös módon alkalmasabbakká lenni. Mindezt, mint az Isten felségjogaiba való avatkozást s igazságtalanságot tulajdon testünk s az emberi társadalom ellen, a keresztény erkölcstan nevében vissza kell utasítanunk.