Az Énekek énekében a Szentlélek Mária által így szól hozzánk: „Én kőfal vagyok, mióta olyanná lettem előtte, mint ki ékességet talál.” – (Én 8,10) – Oltalma vagyok mindazoknak – így szól Mária – kik hozzám menekülnek és irgalmasságom számukra olyan, mint egy erős torony, melyre védelemre találnak; ezért is tőn engem Üdvözítőm békeközvetítővé Isten és a bűnösök közt. „Mária, – így szól Hugó bíboros a Szentírás e helyéről – ama nagy békeközvetítő, ki az Úr ellenségeinek békét, a megholtaknak üdvösséget, a bűnösöknek bocsánatot, a kétségbeesés szélén állóknak irgalmat eszközöl ki Istennél.” Ezért is hívja őt isteni Vőlegénye „Szépnek, mint Salamon sátrai.” (Én 1,4) Dávid sátrai alatt csak háborúról tárgyaltak, Salamonéiban ellenben mindig a békéről volt szó. Ezzel tudtunkra akarta adni a Szentlélek, hogy ami a bűnösöket illeti, az irgalmasságnak ez az anyja nem bosszúálló háborúra, hanem kizárólag békére és vétkeinknek megbocsátására gondol.
Noénak a bárkából kibocsátott galambja, mely az embereknek nyújtott isteni béke jelével, egy olajággal tért vissza, Máriának volt előképe: s azért így kiáltott hozzá Szent Bonaventura: „Te vagy ama hűséges galamb, ki közvetítésed által visszanyerted az elveszettnek hitt emberiség számára a béke üdvét ” Mária tehát ama mennyei galamb, ki meghozta a bukott emberiségnek az olajágat, az irgalmasság jelét; ő ajándékozta ugyanis nekünk Jézus Krisztust, minden irgalmasság forrását, kinek érdemei által minden kegyelmet megnyerünk Istentől. Ily módon szerezte ismét vissza Mária Szent Epifanius szerint a föld számára az égi békét; ilyenképpen nyertek a bűnösök Mária révén Istennél újból békét; s ezért Nagy Albert így szólaltatja meg a boldogságos Szüzet: „Én vagyok Noénak ama galambja, ki általános békét hozok az Egyháznak.” (In Bibl, Mar. lib. cant. n. 16.)