Óh nagy Istenanya! így kiáltok hozzád Szent Bernáttal, szólj királynőm, mert Fiad hall téged s mindent elnyersz, amit kérsz. Járj közben értünk nyomorultakért is. Ó Mária, mi szószólónk! Gondold meg, hogy érettünk nyertél oly nagy hatalmat, akkora méltóságot! A végből akart Isten a te adósoddá lenni, tőled kapván ti. emberi természetét, hogy tetszésed szerint oszthassad ki a nyomorultak közt az isteni irgalmasság kincseit. Szolgáid vagyunk, ó Mária, kik különös módon akarunk neked szolgálni, mert hát magamat is e szerencsések számába remélem sorozhatni. Dicsekszünk azzal, hogy oltalmad alatt állunk. Te mindenkivel jót cselekszel, még azokkal is, kik téged nem ismernek, s nem tisztelnek, sőt ellenkezőleg sértegetnek és gyűlölnek; mennyivel inkább remélhetünk hát mi a te irgalmasságodban, mikor te felkerested a nyomorultat, hogy rajta segíts; mennyivel inkább remélhetünk tőled mi, kik tisztelünk, szeretünk téged, kik benned bízunk; Isten azonban oly nagy részvéttel és hatalommal ruházott fel téged, mely minden gonoszságunkat felülmúlja. Te bírsz és akarsz bennünket megmenteni, s minél kevésbé érdemeljük meg, annál jobban reméljük ezt, hogy aztán egyesülve veled imádságod révén, majdan annál inkább dicsőíthessünk az égben. Óh irgalmasság Anyja! íme felajánljuk neked szívünket, miket egykor a keresztségben Jézus Krisztus vére tisztára mosott, de melyeket a bűn később újból beszennyezett; felajánljuk ezeket neked, hogy újból megtisztítsd. Tedd, hogy őszintén megjavuljunk, nyerd meg számunkra Isten szeretetét, az állhatatosság kegyelmét és a mennyországot! Igaz ugyan, hogy nagy dolgokat kérünk tőled, de lehetséges volna, hogy te azokat ne bírnád számunkra kieszközölni? Túl nagyok‑e tán kéréseink Istennek irántad viseltető szeretetéhez képest? Nem, nem, elég, hogy csak megnyissad ajkaidat s kérj valamit Fiadtól, Ő nem képes egyetlen kívánságodat se megtagadni. Könyörögj tehát Nála érettünk óh Mária, könyörögj; mert egész biztosan meghallgatásra találsz, és mi aztán egész biztosan üdvözülni fogunk!