Ezt az ünnepet Pünkösd utáni vasárnapon ünnepli az Egyház, mivel az apostolok, miután a Szentlélek tanította és megvigasztalta őket, azonnal elkezdték nyilvánosan hirdetni mindazt, amit Krisztustól tanultak.
Miért ünnepeljük ezt az ünnepet?
Azért, hogy nyíltan megvalljuk hitünket a Szentháromság dogmájában, amely a keresztény igazságok közül az első, a keresztény vallás alapja és minden misztériumok legfenségesebbike; és hogy hálát adjunk:
- az Atyának, amiért megteremtett minket,
- a Fiúnak, amiért megváltott minket,
- a Szentléleknek, amiért megszentelt minket.
Introitus (miseének)
„Áldott legyen a szentséges Szentháromság és oszthatatlan Egység: dicsőséget adunk neki, mert irgalmát mutatta meg rajtunk. (Tób 12)
Ó, Urunk, mi Urunk, mily csodálatos a te neved az egész földön! (Zsolt 8,2)
Dicsőség az Atyának…”
Könyörgés (Collecta)
Mindenható, örök Isten, ki szolgáidnak a hit igaz megvallásában megadtad, hogy az örök Szentháromság dicsőségét megismerjék, és hatalmad fenségében az egységet imádják: add meg kegyelmesen, hogy ezen hit állhatatosságában minden viszontagságtól mindig védelmet nyerjünk. A mi Urunk Jézus Krisztus által…
Szentlecke (Róm 11,33–36)
Ó, mily mélysége van Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának! Mily kifürkészhetetlenek az ő ítéletei, és mily kikutathatatlanok az ő útjai!
Mert ki ismerte meg az Úr értelmét? Vagy ki volt az ő tanácsadója? Vagy ki adott neki előbb, hogy viszonzásul kapjon?
Mert tőle, általa és benne van minden: neki legyen dicsőség mindörökké! Ámen.
Magyarázat
Szent Pál felkiáltásait ebben a szentleckében Isten kikutathatatlan ítéletei váltották ki, amellyel elvetette a zsidókat, és meghívta a pogányokat. Az Egyház e szavakat használja, hogy kifejezze csodálatát a Szentháromság misztériuma iránt, amely meghaladja értelmünket, de hitünk, reményünk és szeretetünk méltó tárgya.
Bár sem angyal, sem ember nem képes felfogni ezt a titkot, az épelméjű ember számára nem lehet nehéz elhinnie, mert Isten maga nyilatkoztatta ki nyilvánvaló és kétségtelen módon. Sok olyan dolgot elfogadunk a természetben és az életben is, amit nem értünk teljesen – mennyivel inkább fogadhatjuk el Isten misztériumait!
Hajtsuk meg hát értelmünket a hit előtt, és adjuk át magunkat a kegyelemnek! Ahogyan régen vértanúk haltak meg ezért a hitért, emberek minden korban és állapotban inkább meghaltak, mintsem megtagadják, úgy mi is várjunk türelemmel, amíg hitünket szemlélés váltja fel, és színről színre láthatjuk a Szentháromságot, s az ő boldogító látásában örökké részesedünk.
Oda kell irányulnia minden reményünknek, vágyunknak és kívánságunknak! Ne kutassuk a felfoghatatlant, hanem alázatos hittel és tevékeny szeretettel tegyük magunkat méltóvá arra, hogy egykor szemléljük e misztériumot.
Mert ha nem szeretjük azt, aki mindenünk, célunk és végső rendeltetésünk, és ha nem vágyunk rá szeretettel, nincs okunk remélni, hogy valaha is birtokolhatjuk őt.
Fohász
Ó felfoghatatlan, Háromságos Isten!
Ó, bölcsesség, hatalom és jóság mélysége!
Tied minden dicsőség és imádás!
Benned elveszek, magamba nem zárhatlak – te zárj magadba engem!
Hiszek benned, bár nem érthetlek – növeld hitemet.
Remélek tebenned, mert te vagy minden jó forrása – éleszd fel reményemet.
Szeretlek téged, mert méltó vagy minden szeretetre – gyullaszd fel bennem egyre jobban a szeretetet,
hogy szeretetedben élhessek és halhassak. Ámen.
A KERESZTSÉG SZENTSÉGÉRŐL
Miért áll a megkeresztelendő személy a templom bejáratánál?
Azért, hogy jelezze: amíg nem veti le a bűn igáját, és nem veti alá magát Krisztusnak és az Ő tekintélyének, addig méltatlan arra, hogy a templomba belépjen, mert a keresztség az Isten kegyelméhez, a mennyek országához és a szentek közösségéhez vezető kapu.
Miért kap a megkeresztelendő egy szent nevű védőszentet?
Azért, hogy e név által felvétessen a keresztények közé, akiket Szent Pál „szenteknek” nevez. A névadás célja, hogy a megkereszteltnek mennyei pártfogója és közbenjárója legyen, s a szent, akinek nevét viseli, példaképe legyen, akinek élete mintául szolgálhat saját életének alakításához.
Miért lehel a pap a keresztelendő arcára?
Ez Krisztus cselekedetét utánozza, aki apostolaira lehelt, amikor a Szentlelket adta nekik (Jn 20,22). Szent Aranyszájú Szent János szerint a keresztségben a lélek természetfölötti életet kap, éppúgy, ahogyan Isten életet lehelt Ádámba, amikor megalkotta őt.
Miért helyezi a pap többször is kezét a keresztelendő fejére?
Ez azt jelzi, hogy a megkeresztelt mostantól Isten tulajdona, és az Ő oltalma alá kerül.
Mit jelentenek az ördögűzések (exorcizmusok)?
Azt, hogy a keresztség előtt az ember a gonosz lélek rabságában van, és most Isten nevében parancsot kap a gonosz szellem, hogy távozzék, hogy a Szentlélek számára lakhely készülhessen a lélekben.
Miért jelöli meg a pap ilyen gyakran a kereszt jelével?
A kereszt jele azt jelenti, hogy Krisztus érdemei és kereszthalála által töröltetnek el a bűnök;
hogy a megkeresztelt ezentúl Krisztus követője, és mint ilyen, harcosként kell küzdenie a kereszt zászlaja alatt az üdvösség ellenségei ellen, és Krisztus keresztútján kell haladnia, akár a halálig is.
Mit jelent a szent só, amelyet a keresztelendő szájába helyeznek?
Ez a keresztény bölcsesség jelképe, és annak is szimbóluma, hogy a lélek megőrizhető a bűn romlásától, mint ahogy a só megóvja az ételt a romlástól.
Miért érinti meg a pap nyállal a megkeresztelendő fülét és orrát?
Ahogyan Krisztus nyállal megérintette a vak ember szemét, és az visszanyerte látását, úgy a keresztség által megszűnik a lélek vaksága, s a megkeresztelt elméje megvilágosodik, hogy a mennyei bölcsességet meglássa.
Szent Ambrus szerint ez azt is jelenti, hogy a megkeresztelt figyeljen a pap tanításaira, és váljék Krisztus jó illatává a világban.
Miért kérdezi meg a pap: „Ellene mondasz-e a sátánnak, minden cselekedetének és minden pompájának?”
Azért, hogy a keresztény tudja: hivatásából fakadó kötelessége ellene mondani és harcolni a sátán, annak cselekedetei, sugalmazásai és csalóka pompája ellen.
Szent Ambrus gyönyörűen szól a frissen megkeresztelt személyhez:
„Amikor a pap megkérdezte: ‘Ellene mondasz-e a sátánnak és minden cselekedetének?’, mit válaszoltál? ‘Ellene mondok.’
És amikor megkérdezte: ‘Ellene mondasz-e a világnak, annak kívánságainak és pompájának?’, mit feleltél? ‘Ellene mondok.’
E szavakra emlékezz mindig!
Te írásbeli ígéretet tettél a pap előtt, aki Krisztust képviseli. Ha egy földi embernek írsz alá valamit, köteles vagy azt betartani – mennyivel inkább kötelez a szó, amely nemcsak a földön, hanem a mennyben is megőriztetett!”
„Ne mondd azt: nem tudtam, mit ígértem – mert ez sem mentesít jobban, mint ha egy katona azt mondaná: nem tudta, hogy harcolnia kell, ha egyszer katona lett.”
Miért keni meg a pap szent olajjal a keresztelendő vállát és mellét?
Szent Ambrus és Aranyszájú Szent János szerint ez az erő jele, melyre a megkereszteltnek szüksége lesz, hogy hősiesen küzdjön Krisztusért.
Ahogy a régi harcosok megolajozták testüket, mielőtt az arénába léptek, úgy keni meg a pap:
- a mellet, hogy bátorságot és erőt nyerjen a világ, a test és az ördög ellen,
- és a vállat, hogy állhatatosan és fáradhatatlanul viselje Krisztus parancsainak igáját, és hűségesen járja végig az élet küzdelmes útját.
Miért mondják el a Miatyánkot és az Apostoli hitvallást a keresztség során?
Ha a megkeresztelendő már értelmes, nyilvánosan vallja meg hitét e két ima által.
Ha kisgyermeket keresztelnek, akkor a keresztszülők mondják el e hitvallásokat, és ez emlékezteti őket arra, hogy gondoskodjanak keresztgyermekük vallási neveléséről, és tanítsák meg neki ezeket az alapvető keresztény igazságokat.
Miért kérdezi meg a pap kifejezetten, hogy a személy akarja-e a keresztséget?
Mert ahogyan az ember Ádám által szabad akaratából engedelmeskedett a sátánnak, most, amikor Isten gyermekévé kíván válni, szintén szabad akaratából kell elfogadnia Isten parancsait, ha üdvözülni akar.
Miért öntik háromszor a vizet a fejére?
Szent Gergely pápa szerint ez arra utal, hogy az ember a háromszori lemosás által meghal a bűnnek, és újjászületik az isteni életre, ahogyan Krisztus három nap után feltámadt a halálból (vö. Róm 6,4–5). A régi időkben szokás volt a teljes alámerítés háromszori ismétlése, de sok okból ez a gyakorlat később megváltozott.
Miért kenik meg a megkeresztelt feje tetejét krizmával?
Ez az ifjú keresztény koronája.
Az Ószövetségben a királyokat krizmával kenték fel (vö. 1Kir 10,1),
Krisztus is a „Felkent”, és Szent Péter királyi papságként, szent népként beszél a keresztényekről (vö. 1Pét 2,9).
A keresztelés során tehát a hívő Krisztusban való részesedésben részesül, és osztozik az ő papi és királyi méltóságában.
Micsoda magasztos állapot a keresztényé! Ő az Úr felkentje,
lelki értelemben pap,
mert önmagát folyamatosan Istennek ajánlja fel áldozatként imában, önmegtagadásban stb.
Király, ha szenvedélyeit uralma alatt tartja, azokat az értelemnek veti alá, s az értelmet Istennek.
És király abban az értelemben is, hogy a mennyek országának örököse lett.
A krizma által a Szentlélek templomává, szent edénnyé válik, mely a szentáldozásban a Krisztus drága Testét és Vérét fogadja majd magába.
Micsoda szentségtörés, ha ezt a templomot, e méltóságot a súlyos bűnnel beszennyezi és sárba tiporja!
Mit jelent a fehér ruha?
Az egyházatyák tanítása szerint ez annak dicsősége, amire a keresztelés által újjászületünk;
a tisztaság és szépség, mely a bűntől megtisztult lélek ékessége;
valamint az az ártatlanság, melyet a kereszténynek egész életén át meg kell őriznie.
Miért kap gyertyát a kezébe?
Ez a keresztény tanítás világosságának jele,
mely megőrzi a megkereszteltet a tévedés, a tudatlanság és a bűn sötétségétől;
megvilágosítja értelmét, és az erény útjára vezeti.
Ez a gyertya a szeretet lángját is jelképezi Isten és a felebarát iránt, melyet a kereszténynek mint az öt okos szűznek (Mt 25,13) élete végéig hordoznia kell,
hogy ha megérkezik az Úr, bevétessék az örök menyegzőre.
A gyertya egyben a jó példa világosságát is jelképezi, amelyet mindig ébren kell tartania.
Ki a Keresztség szentségének kiszolgáltatója?
A rendes kiszolgáltató az Egyház papja.
Szükség esetén azonban bármelyik laikus férfi vagy nő, sőt maga az apa vagy anya is keresztelhet.
A szülők azonban csak akkor kereszteljék meg saját gyermeküket, ha más katolikus személy nem áll rendelkezésre.
Azért engedi meg az Egyház a laikus keresztelést, hogy senki se legyen megfosztva az üdvösségtől, amelyhez a keresztség elengedhetetlen.
Mit kell különösen szem előtt tartani magánkeresztelés esetén?
A keresztelést végző személynek ügyelnie kell arra, hogy csak természetes vizet használjon,
és ezt a gyermek fejére öntse, miközben ezt mondja:
„Én megkeresztelek téged az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
Mindezt úgy kell tennie, hogy kifejezett szándéka legyen úgy keresztelni, ahogyan az Egyház keresztel,
abban a formában, ahogyan azt Krisztus rendelte.
Útmutatás a KERESZTSÉGI FOGADALMAK MEGÚJÍTÁSÁHOZ
Minden kegyelem és méltóság, amit a keresztségben kaptunk, csak akkor marad meg számunkra a jövőre nézve,
ha hűségesek maradunk keresztségi fogadalmainkhoz.
Minden keresztény a keresztségben szövetséget kötött Istennel Krisztus közvetítésével,
aki ezt saját vérével pecsételte meg.
Ez a szövetség az ember részéről abban áll, hogy:
- örökre ellene mond a sátánnak, minden tettének és minden csaló pompájának;
- vagyis hogy állandóan harcol a szem kívánsága, a test kívánsága és az élet kevélysége ellen,
melyeken keresztül a sátán bűnbe akar ejteni minket; - továbbá: hogy hisz mindabban, amit Isten kinyilatkoztatott, és amit az Ő szent Egyháza hinni tanít;
- s hogy minden kegyelmi eszközt buzgón és helyesen használ.
Isten részéről ez a szövetség azt foglalja magában, hogy:
- megtisztít minden bűntől,
- ajándékba adja a Szentlélek kegyelmeit,
- örök gyermekségbe fogad minket,
- és örökségként ígéri számunkra a mennyországot.
Ez a szövetség soha nem törik meg Isten részéről,
aki végtelenül igazmondó és hűséges.
De gyakran megszegi az ember, aki gyenge és ingatag.
Ezért az Egyház azt kívánja, hogy gyakran elmélkedjünk e szent szövetségről,
és időről időre meg is újítsuk azt Isten színe előtt.
Különösen alkalmasak e megújításra a következő időpontok:
- Bérmálás előtt,
- Elsőáldozás előtt,
- Húsvét és Pünkösd vigíliáján,
- a keresztelés vagy bérmálás évfordulóján,
- bármilyen ünnepélyes fogadalomtétel előtt,
- házasságkötés előtt,
- és halálveszély esetén.
A keresztségi fogadalmak megújításának módja:
Álljunk Isten színe elé,
térdeljünk le,
kulcsoljuk össze kezünket,
és mondjuk buzgón, teljes lélekkel a következőket:
Hiszek egy Istenben, a mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében.
Hiszek Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki értünk született és szenvedett.
Hiszek a Szentlélekben, a katolikus Anyaszentegyházban, a szentek közösségében, a bűnök bocsánatában, a test feltámadásában és az örök életben.
Ellene mondok a sátánnak, minden cselekedetének és minden pompájának.
Krisztus Jézus, veled egyesültem! Csak hozzád ragaszkodom, csak téged követlek, érted akarok élni és meghalni.
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.