Aki a rendes eszközöket, mint pl. a táplálkozást, nem használja, az egyenesen saját élete ellen tör, aki pedig csupán a rendkívüli eszközöket nem veszi igénybe, az csak megengedi s eltűri a korábban bekövetkező halált, ami megfelelő okokból meg van engedve.
Így például súlyos betegségben, ha van némi remény a gyógyulásra, kötelesek vagyunk orvost hívatni, orvosságot bevenni. Hiszen maga Isten mondja: „Tiszteld az orvost a szükség miatt, mert a Fölséges teremtette őt. A Fölséges a földből teremtette a gyógyszereket és az okos férfiú nem iszonyodik azoktól”. (Sir 38,3.4)
Ámde nem vagyunk kötelesek viszonyainkhoz képest rendkívüli eszközöket megragadni életünk megmentésére, meghosszabbítására. Így még gazdag ember sem köteles betegágyához a leghíresebb tanárokat hívatni, lakóhelyét más, egészségesebb vidékkel felcserélni, fürdőkre utazni stb.
Nem vagyunk továbbá kötelesek magunkat nagyon kínos, veszélyes vagy szemérmet sértő orvosi műtéteknek alávetni. Annál is kevésbé kötelez ily operációkra lelkiismeretünk, mert azok kimenetele amúgy is majdnem mindig bizonytalan. Ugyanez okból az apa vagy elöljáró (szerzetesfőnök vagy főnöknő) gyermekét, alattvalóját nagyobb s veszélyes, vagy szemérmet sértő műtétek elviselésére úgyszólván sohasem kötelezheti.