Mint csak Jézus révén juthatunk az örök Atyához, – mondja Szent Bernát – úgy csak Mária útján közeledhetünk Jézushoz; s ebből a következő szép okoskodást fejti ki. Isten úgy határozta, hogy mindnyájan Mária közvetítése révén üdvözüljünk, úgy hogy Üdvözítőnk kezeibe, ki Mária útján jött le hozzánk, Mária keze adjon ismét vissza; azért tehát e szent a kegyelem anyjának, üdvünk szülőjének hívja őt. Szent Germán így fohászkodik fel: „Ugyan mi lenne belőlünk, hogyan remélhetnők üdvösségünket, ha te, ó Mária, ki a keresztények élete vagy, elhagynál bennünket.” (Serm. de zona Virg.)
De ha az összes kegyelmek – folytatja a fenn idézett író – Mária kezein keresztül jutnak el hozzánk, akkor a szenteknek is, valahányszor közbenjárásukért folyamodunk, Máriához kellene fordulniuk, hogy megnyerjék számunkra a kért kegyelmet! Ezt azonban eddig még senki se hitte, de még csak álmodni sem merte. Erre nézve megjegyzem, hogy éppen nem tévedés, s még kevésbé helytelen dolog, ilyent hinni, mert ugyan mi illetlenséget találhatnánk abban, ha Isten megtisztelni akarván anyját, kit amúgy is a szentek királynéjának méltóságával ékesített fel, azt kívánja, hogy az összes kegyelmek Mária által osztassanak ki és ha épp emiatt úgy határozta, hogy a szentek is hozzá forduljanak, valahányszor tisztelőik számára kegyelmeket óhajtanak kieszközölni? Ami pedig azt a megjegyzést illeti, hogy ilyesmit soha senki még csak álmodni sem mert volna, erre nézve úgy találom, hogy Szent Bernát, Szent Anzelm, Szent Bonaventura és ezek nyomán P. Suarez és sok mások határozattan állítottak ilyesmit. Hasztalan kérünk Szent Bernát szerint a többi szentektől valamely kegyelmet, ha a boldogságos Szűz nem volna hajlandó annak elnyerése érdekében közbenjárni. Egy híres író a zsoltáros eme szavairól: „A község minden gazdagjai könyörögni fognak színed előtt,” (Zsolt 44,13) a következőket mondja: „Isten nagy községének gazdagai a szentek, kik valamennyien Máriának ajánlják magukat, valahányszor tisztelőik számára kegyelmeket akarnak kieszközölni, mire aztán Mária megnyeri azokat nekik;” úgyhogy P. Suarez mondása szerint teljes joggal vehetjük igénybe érdekünkben a többi szenteknek Máriánál való szószólását. Ezt egyik napon Szent Benedek meg is ígérte Szent Franciskának, mint ezt P. Marchesenél olvashatjuk. (Diar. Mar. 21. Mart.) E nagy szent egy napon ugyanis megjelent Szent Franciskának, oltalmába fogadta és megígérte neki, hogy a b. Szűznél szószólója less. Ennek megerősítésére idézem még Szent Anzelm szavait, ki következőképp fordul Máriához: „Ó Úrnőm, amit a veled közösségben élő valamennyi szentnek közbenjárására kieszközölhet, azt a te közbenjárásod a szentek segítsége nélkül egyedül is elnyeri.” (Orat. 45. ad S. V. Mar.) „Honnan van azonban neked egyedül is ily nagy hatalmad? Azért, mert te Üdvözítőnk anyja, Istenednek arája, az ég és föld királynéja vagy. Ha te nem teszel érdekünkben lépéseket, egyetlen szent se fog érettünk imádkozni. Ha azonban te kérsz Istentől számunkra valami kegyelmet, ó akkor biztosan eljárnak érdekünkben az összes szentek, akkor ők is biztosan megsegítenek bennünket.” (L. de excell. B. V. ap. Pac. Exc. 20. in salut. Angel. 1. 7.) Ugyanezt állítja P. Segneri is „Mária tisztelője” című könyvében, melyben Sirák fiának e szavait: „Az ég kerekségét egyedül kerültem meg,” (24,8) az Anyaszentegyház eljárásához hasonlóan Máriára vonatkoztatja. Miként a legelső égi szférának megmozdulása maga után vonja valamennyi többi szféra megmozdulását,1 úgy Mária is oda képes hatni, hogy az egész mennyország vele együtt kéri Istent, ha ő valakiért könyörög. Szent Bonaventura még megjegyzi ehhez, hogy Mária, mint királynő megparancsolja az összes angyaloknak és szenteknek, hogy őt elkísérjék és imáikat az övével egyesítsék. (In Spec. Virg. cap. 3.)
1 A régiek hite szerint.