Hogy hitünknek ez az éppoly mély, mint magasztos tanát világosabban megértsük, hasonlathoz kell fordulnunk. Gondoljuk lelkünket mint hajócskát az örökkévalóságba torkoló élet folyamán. Ha a malasztot nélkülözi, akkor irányt tévesztett s az ár bizton szirtre, örvénybe kergeti. A malaszt tartja fenn a hajót az élet vizein s irányítja az ég felé. Az isteni hajós, a Szentlélek, fel is szereli az útra. Ad neki kormányrudat s evezőket. Ezek a természetfeletti erények. Még csak egy hiányzik. Felhúzza az árbocokra hetes vitorláját, melybe a szél belekapaszkodhatik s a hajót könnyedén előrelendítheti a cél felé. Ez a hét vitorla a hét ajándék, melyek mintegy felfogják és értékesítik a segítő malaszt fuvalmait.
Senki sem volt a Szentlélek behatásaival szemben oly fogékony, mint az Úr Jézus malaszttól túláradó lelke. Azért mondja róla az Írás, hogy „viteték a Lélektől”. (Mt 4,1) De éppen azért senkit sem halmozott el oly mérvben a Szentlélek ajándékaival, mint ezt az istenemberi lelket. Azért reá vonatkoznak teljes értelemben a prófétai igék: „És megnyugszik rajta az Úr lelke, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erősség lelke, a tudomány és ájtatosság lelke; és az Úr félelmének lelke betölti őt”. (Iz 11,2–3)
Krisztussal való titokzatos egységünknél fogva, kinek főleg a megszentelő malaszt által eleven tagjai vagyunk, ebben az imént felsorolt hét ajándékban mi is részesedünk.