A mai vasárnapot Jó Pásztor vasárnapjának hívjuk.
Jézus így szól az evangéliumban (Jn 10,11–18):
„Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.”
Ezen a napon nemcsak Jézus szeretetéről elmélkedünk, hanem különösen is imádkozunk a papokért és a papi hivatásokért.
Mert a pap az, akit Jézus maga választott ki, hogy az Ő szeretetét, az Ő életadó áldozatát jelenvalóvá tegye a világban.
1. A pásztor, aki nem magának él
A pásztor nem magáért van.
Nem azért él, hogy kényelmes életet éljen, vagy hogy megtapsolják.
A pásztor azért van, hogy vezessen, tápláljon, védelmezzen – és ha kell, meghaljon a nyájért.
Egy régi történet szerint egy pásztor egyszer észrevette, hogy a juhai közé farkasok szöktek be éjszaka.
Nem futott el, nem bújt el.
Egy szál bottal rohant a ragadozók közé, hogy megvédje a nyáját.
Másnap hajnalban vérzően, kimerülten, de élve hozta vissza az összes juhát.
Testvéreim, ilyen a jó pásztor.
Nem magát félti – hanem a rábízottakat.
A pap hivatása is ilyen: Krisztus példájára adja oda az életét.
Nem a maga útját járja, hanem Isten útját, még akkor is, ha ez nehéz, ha fárasztó, ha hálátlan.
2. Krisztus az igazi Pásztor – a pap az Ő keze és szíve
Egyik szent, Vianney Szent János, a szegény arsi plébános mondta:
„A pap Krisztus szeretetének meghosszabbított karja.”
Ha látunk egy papot, akkor nem csak egy embert kell látnunk – hanem egy jelet: Krisztus itt van közöttünk.
- Amikor a pap megkeresztel egy gyermeket: Krisztus maga öleli át a kicsit.
- Amikor a pap megbocsát a gyóntatószékben: Krisztus maga hajol le a bűnöshöz.
- Amikor a pap az oltárnál kimondja: „Ez az én testem” – akkor Krisztus maga adja oda önmagát.
Nélkülük nem lenne Eucharisztia.
Nélkülük nem lenne bűnbocsánat.
Nélkülük nem lenne Krisztus hangja hallható a világban.
3. Egy kis történet: A gyertyatartó és a fény
Egyszer egy kisfiú a templomban megkérdezte édesanyját:
„Anya, miért van annyi gyertya az oltáron?”
Az anya így felelt:
„Mert a fény, amit látunk, nem a gyertyatartóé. A gyertyatartó csak tartja a lángot. A fény a gyertyáé – és a gyertya is a lángért van.”
Ugyanígy van a papsággal is.
A pap nem a maga fényét sugározza.
Ő csak tartja a Krisztustól kapott lángot – hogy másoknak világítson.
És ha néha a gyertyatartó kopott, ha gyenge, ha esendő?
A láng akkor is tiszta.
Mert az Krisztusé!
4. Mi a mi feladatunk?
Testvéreim, ma nem csak csodálnunk kell a papokat – hanem:
- Imádkoznunk kell értük.
- Segítenünk kell őket.
- És kérnünk kell Istent, hogy új pásztorokat adjon az Egyháznak.
Egy híres francia faluban egykor úgy imádkoztak papi hivatásért:
„Uram, adj papot nekünk, akár gyenge legyen is, akár szegény – csak szíved szerint való legyen, aki szeretni tud Téged és minket.”
És Isten megadta nekik: egy szent papot küldött.
5. Hallod-e a Pásztor hívását?
Ma is hív Krisztus.
Hív fiúkat, hogy pásztorai legyenek a nyájnak.
Hív férfiakat, hogy az életüket adják másokért.
De hív minden hívőt is:
- hogy kövesse Őt,
- hogy ne bolyongjon el a nyájból,
- hogy újra és újra meghallja:
„Ismerlek téged. Szeretlek téged. Érted adtam az életem.”
Hallgasd meg ma Krisztus hangját!
Kövesd a Jó Pásztort – mert az Ő útja az élet útja.
Ámen.