Virágvasárnap (Mt 21,1-9)
Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus elküldött két tanítványt, és ezt mondta nekik: „Menjetek az előttetek lévő faluba, és ott mindjárt találtok egy megkötözött szamarat és vele együtt egy csikót. Oldjátok el, és vezessétek hozzám! Ha valaki szólna nektek valamit, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi őket.” Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit a próféta mondott: „Mondjátok meg Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád, szelíden, és szamáron ülve, igavonó állat csikóján.” A tanítványok elmentek, és úgy cselekedtek, ahogyan Jézus meghagyta nekik. Elhozták a szamarat és a csikót, ráterítették felsőruháikat, és Jézus ráült. A sokaság nagy része felsőruháit terítette az útra, mások ágakat vágtak a fákról, és az útra szórták. Az előtte és mögötte haladó tömeg pedig ezt kiáltotta: „Hozsanna Dávid Fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!”
Virágvasárnap ünnepén az Egyház belép a szenvedés hetébe, amely során Krisztus értünk vállalt kínszenvedésére és halálára emlékezünk. A mai evangéliumban Jézus ezt mondja tanítványainak: „Menjetek a faluba, és ott találtok egy megkötözött szamarat.” (Mt 21,2) Ez a mondat többet hordoz, mint egy egyszerű esemény leírását. Az Egyházatyák mindig is mélyebb jelentést tulajdonítottak ennek: a szamár az eltévelyedett bűnöst jelképezi, akit csak Krisztus tud felszabadítani.
A szamár a bűnös embert jelképezi
A szamár az alázatos szolgálat, de egyben a megkötözöttség jelképe is. Az Ószövetségben gyakran a pogányokat, a Krisztust még nem ismerő népeket jelképezi, de a keresztény hagyományban azt az embert is, akit a bűn megkötözött, aki nem szabad saját akaratából, mert a világ és saját testi vágyai rabságában él. Ahogyan a szamár meg van kötözve, úgy van megkötözve a bűnös ember is. Sokan azt hiszik, hogy szabadok, mert azt teszik, amit akarnak, de valójában az anyagi világ, az élvezetek, az emberi elismerés utáni vágy rabságában élnek. Másokat a rossz szokások, a harag, az önzés, a hitetlenség bilincsei tartanak fogva, míg egyesek a sátán kötelékeiben vergődnek, mert a bűnben való kitartás mindig egy szellemi megkötözöttséget is jelent, amelyet csak Krisztus ereje oldozhat fel.
Az új élet kezdete
Milyen csodálatos, hogy a szamár nem marad a megkötözöttségben, hanem Krisztus szolgálatába áll! Amikor Krisztus megérinti az életünket, akkor többé nem a bűn eszközei leszünk, hanem az Ő kegyelmének hordozói. Gondoljunk csak Szent Ágostonra! Ifjúkorában az élvezetek, a világ dicsősége, az értelmi gőg kötözte meg. De amikor Krisztus felszabadította, már nem önmagáért élt, hanem az Evangélium hordozójává vált. Vagy gondoljunk Szent Mária Magdolnára, akit a világ elítélt bűnei miatt, de Jézus nemcsak megbocsátott neki, hanem az elsővé tette, aki láthatta feltámadásának dicsőségét. Mindannyian lehetünk megkötözött szamarak, de ha engedjük, hogy Krisztus felszabadítson minket, az életünk teljesen megváltozik.
A pálmaága olyan gyorsan száradnak el, mint az ember lelkesedése
Dom Prosper Guéranger, a liturgia nagy mestere, így ír Virágvasárnap jelentőségéről: „Az Egyház ma Krisztussal együtt belép a szenvedés kapuján. A diadalmas bevonulás után következik a megaláztatás, a világ megvetése és a kereszt.” Ez az ünnep arra tanít minket, hogy a földi dicsőség pillanatnyi, de a kereszt örök értékeket hordoz. Krisztus nem azért jött, hogy földi uralkodó legyen, hanem hogy a kereszt által megváltson minket. Guéranger hangsúlyozza, hogy a liturgia szimbólumai mélyebb üzenetet hordoznak: a pálmaágak az üdvösség reményét hirdetik, de hamar kiszáradnak – ahogyan a világ is gyorsan elfelejti Krisztust. Az evangélium két része – a diadalmas bevonulás és a szenvedéstörténet – az emberi szív kettősségét tükrözi: ma dicsérjük Jézust, de a szenvedésben könnyen elfordulunk tőle.
Kereszt nélkül nincs feltámadás
Jézus szenvedésének elfogadása nem vereség, hanem győzelem. A világ azt mondja: „kerüld el a szenvedést!”, de Krisztus azt mondja: „Vedd fel keresztedet és kövess engem!” (Mt 16,24) Miért fontos a szenvedés? Mert megtisztít, mint a tűz, amely kiégeti a szennyeződést a fémből. Megtanít az alázatra, hiszen rádöbbenünk, hogy nem mi irányítunk mindent. Részesít Krisztus szenvedésében, mert amikor hittel fogadjuk a szenvedést, nem pusztán elviseljük, hanem áldozattá válik. A kereszt nélkül nincs feltámadás. Ahogyan Krisztus szenvedése az emberiség megváltásának eszköze lett, úgy a mi szenvedéseink is kegyelmi forrássá válhatnak, ha Krisztussal egyesítjük őket.
Hűségesen követni Jézust
Virágvasárnap üzenete világos: ha megkötöz minket a bűn, csak Krisztus tud felszabadítani. De nem elég egyszer megszabadulni – hagynunk kell, hogy Jézus minket is a szolgálatába állítson! Ne féljünk attól, ha keresztet kell hordoznunk – mert az Isten tervének része. Ne legyünk ingadozó szívűek, mint a tömeg, akik ma hozsannát kiáltanak, de holnap elutasítják Krisztust. Tanuljunk meg hűségesen követni Jézust, akkor is, ha az út a kereszt felé vezet. Mert ha kitartunk a szenvedésben, akkor mi is részesülünk majd a feltámadás dicsőségében!