A botrány Aquinói Szent Tamás klasszikus meghatározása szerint kevésbé helyes szó vagy tett (vagy mulasztás), mely mások lelki romlására szolgáltat alkalmat. Nincs itt tehát szó azokról a különös, feltűnést, csodálkozást keltő vagy kellemetlenséget okozó dolgokról, melyeket a köznyelv gyakorta „valóságos botrányoknak” nevez, de erkölcsi értelemben éppen nem azok.
A botrány fajai
Tekintve a botránkoztató szándékát, adhat valaki botrányra alkalmat egyenesen avégből, hogy Isten s a lelkek ügyének ártson. Ez a leggonoszabb, ún. ördögi botrány. Akarhatja más bűnét, hogy abból neki haszna, élvezete legyen. Ez a szándékolt botrány. Végül botrányt adhat valaki úgyis, hogy bár más bűnét egyenesen nem szándékolja, de – jóllehet előre látja – azzal nem törődik. Ez az egyszerű botrány.
Az egyszerű botrány csupán a szeretetet sérti, miért is elég, ha ilyen esetben magunkat a szentgyónásban botránykoztatásról vádoljuk. A szándékolt botránynál azt is meg kell vallanunk, hogy mily bűnre adtunk alkalmat. Az ördögi botrány ezenfelül még az Isten iránti különös szeretetlenséget is tartalmazza, amely körülményt a szentgyónásban szintén fel kellene említeni.
Tekintve a megbotránkozó lelkületét, lehet, hogy valaki a lelki kárt csupán tudatlansága, gyengesége folytán szenvedi; és ez a „kicsinyek”, „gyengék” botránya. De az is lehet, hogy valamely szóból, tettből, mulasztásból eredő lelki kár voltaképpen a botránkozó tulajdon gonoszságának tulajdonítandó. Így botránkoztak meg a farizeusok az Üdvözítő legszentebb viselkedésén, miért is a botránynak ez a faja őróluk „farizeusi botrány” nevét viseli mindörökre.
A botrány súlya
Hogy mások megbotránkoztatása általában véve súlyos bűn, ki kételkednék abban, főleg ha a világ Megváltójának fenyegető szavaira gondol: „Aki megbotránkoztat egyet e kisdedek közül, kik énbennem hisznek, jobb annak, hogy malomkő köttessék nyakára és a tenger mélységébe meríttessék. Jaj a világnak a botrányok miatt!” (Mt 18,6.7)
Egyes különös esetekben azonban a bűn súlyát csupán a botrányos alkalmat adó szándékából s az okozott lelki kár nagyságából lehet elbírálni. Lehet, hogy valaki kicsinyes hibával, sőt közömbös és erényes cselekedettel ad botrányt másoknak, viszont mások nagy bűnnel sem okoznak úgyszólván semmi botrányt, mert olyanok előtt követik azt el, akik akár szilárd erényük, akár túl nagy romlottságuk folytán lelki kárt már miatta nem szenvednek.