Egyiptomi Szent Mária története, melyet a régieknél találunk megírva, igen híressé lett. Midőn Mária tizenkét esztendős volt, titokban elhagyta az apai házat. Alexandriába ment, hol szertelenül kicsapongó életet élt, olyannyira, hogy az egész városnak botránya lőn. Miután tizenhat éven keresztül élt így bűnben, egy napon Jeruzsálembe utazott, hol éppen akkor kezdték meg a keresztfeltalálás ünnepének méltó megülését és itt inkább kíváncsiságtól, mint áhítattól indíttatva, követni akarta a népet a templomba. Mikor azonban át akarta lépni a templom küszöbét, egy láthatatlan kéztől visszataszítva érezte magát; ismét megkísérelte a belépést, másod-, harmad-, sőt negyedízben is, de mindhiába. Midőn erre a szerencsétlen az előcsarnok egy szögletébe húzódott, hirtelen megvilágosítást nyert felülről és megértette, hogy Isten őt gonosz élete miatt nem engedi a templomba lépni. Véletlenül felemelte szemeit, és Isten Anyjának egy képét pillantotta meg, mely az előcsarnok falára volt felfüggesztve. Ekkor sírva a kép felé fordult és így kiáltott fel: „Ó Istennek Anyja, könyörülj meg egy szegény bűnösön! Belátom, hogy bűneim miatt nem érdemlem meg, hogy reám pillants, de te a bűnösök menedéke vagy, segíts hát rajtam is, és Fiad, Jézus iránt való szeretetednél fogva eszközöld ki számomra, hogy beléphessek a templomba; mert íme meg akarom változtatni életemet, s ott akarok bűnbánatot tartani, ahol kívánod.” Ekkor szózatot hallott bensejében és úgy tetszett neki, mintha a boldogságos Szűz így beszélne hozzá: „Mivel hozzám menekültél, s minthogy életed megváltoztatására határoztad el magad, lépj csak be a templomba, mert ajtaja már nem marad tovább elzárva előtted.” Erre belépett a bűnös nő, s keserves sírás közt leborult a kereszt előtt. Majd újra a képhez fordult és így szólt: „Íme, királynőm, rendelkezésedre állok, hol akarod, hogy bűnbánatot tartsak?” Mária felelt: Menj a Jordán túlsó partjára, ott nyugalomra fogsz találni.” Ezek után a szegény bűnös meggyónván és megáldozván, átkelt a folyón, egy pusztaságba jutott s tüstént megismerte, hogy ez ama hely, hol bűnbánatot kell tartania. Az első tizenhét esztendő alatt, melyet a szent a pusztában töltött, a sátán legrettenetesebb kísértéseit kellett kiállania, ki őt ismét bűnre akarta csábítani. S vajon mit tett e borzalmas harcaiban? Állandóan Mária kegyeibe ajánlotta magát és Mária megnyerte számára az erőt, hogy tizenhét esztendőn keresztül képes volt ellenállni. Erre aztán véget is ért e küzdelem. Miután a szent már körülbelül ötven évet a pusztában töltött, elaggott korában Isten csodálatos intézkedéséből Zozimus apát feltalálta őt. Szokásban volt ugyanis ez időben, hogy a szentföldi szerzetesek a nagyböjtben kolostorukból a pusztába, remeteségbe vonultak. Így találkozott hát Zozimus a pusztában a bűnbánó Máriával, ki neki elbeszélte egész élettörténetét és kérte őt, hogy hozza el neki a legszentebb útravalót. Az apát teljesítette kérését. Erre Mária kérte őt, látogassa meg később még egyszer; Szent Zozimus ekkor is eljött, de már halva találta Máriát; szent testét dicsfény vette körül s mellette a homokban a következő szavak voltak írva: „Temesd el sajátkezűleg e helyen egy bűnös nő testét és könyörögj értem Istennél.” Zozimus miután eltemette a szentet, visszatért a kolostorba, hol megírta a szent bűnbánó életrajzát s hirdette az isteni irgalmasság csodáját, mit az Úr e boldog lélekkel tett.