„Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.” (Jn 8,58)
A mai evangéliumi szakaszban (Jn 8,46-59) Jézus Krisztus nyílt vitába keveredik a kor vallási vezetőivel. Azt látjuk, hogy nem hajlandó az egység érdekében kompromisszumot kötni az igazsággal. Nem hallgat el, nem próbál békés középutat találni, hanem kinyilatkoztatja az isteni igazságot, akkor is, ha emiatt üldözés vár rá.
I. A szellemi harc szükségessége: Az igazság fontosabb, mint az egység
Ma sokan hirdetik az „egységet”, mintha az lenne a kereszténység legfőbb értéke, mintha a békesség fenntartása mindenekfelett állna. De testvéreim, gondoljunk csak bele: Jézus Krisztus nem az egység miatt jött, hanem az igazságért. Ő maga mondja: „Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre; nem békét jöttem hozni, hanem kardot.” (Mt 10,34).
Az egység önmagában nem szent dolog, ha nem az igazságon alapul. Mi haszna annak az egységnek, amely hazugságra épül? A Krisztus előtti főpapok és farizeusok is egységet akartak, de egy olyan egységet, amely kizárta Jézus igazságát. És mit tett Jézus? Ellenállt nekik, és inkább vállalta az üldöztetést, a kirekesztést, végül a keresztet.
A konzervatív katolikusok ma is ezt a harcot vívják. Nem mi választottuk a harcot, hanem az igazságot. Ha azért támadnak minket, mert Krisztus tanításához hűek maradunk, akkor ez nem a mi szégyenünk, hanem a világ elutasítása Krisztussal szemben. Ha a papság, sőt a hierarchia egy része is inkább a világgal való békére törekszik az igazság helyett, akkor nem követhetjük őket ebben. Ahogy Jézus vitatkozott az akkori vallási vezetéssel, úgy nekünk is meg kell állnunk az igazságért, még ha magunkra is maradunk.
II. Állhatatosság: Mit jelent ez?
Az állhatatosság azt jelenti, hogy nem hagyjuk magunkat eltántorítani az igazságtól. Nem számolgatunk, hogy hányan vannak ellenünk, nem engedünk a nyomásnak. Jézus egyedül állt a templomban, amikor az egész vallási elit ellene fordult. Nem próbált taktikázni, nem keresett középutat. Ez a mi példánk. Ha kevesen vagyunk is, ha lenéznek is minket, ha árulással és kitaszítással fenyegetnek is, akkor is hűségesnek kell maradnunk.
A hűség nem számolgat. A hűség nem várja meg, hogy többen legyünk, hogy az emberek elfogadjanak. A hűség vállalja a harcot akkor is, ha az vereséggel végződik. Mert testvérek, a földi vereség semmit sem jelent, ha az örök győzelem a miénk.
III. Az alázat: Nem a siker, hanem az engedelmesség számít
Az alázat nem azt jelenti, hogy behódolunk a világ elvárásainak. Nem azt jelenti, hogy engedünk a nyomásnak, hogy a „békesség kedvéért” elfogadunk olyan dolgokat, amelyeket Krisztus tanítása világosan elítél. Az alázat azt jelenti, hogy elfogadjuk Isten akaratát akkor is, ha az üldöztetést, kirekesztést, vagy akár vértanúságot jelent.
Mi van akkor, ha számunkra is eljön az az idő, amikor Krisztus nevéért üldözni fognak minket? Nem szabad félnünk! A világ nem tud elvenni semmit, amit Isten nem enged meg. És ha a kereszt jön, akkor az dicsőség. A vértanúk nem akarták a vértanúságot, de amikor elérkezett az idő, vállalták azt. Mi is készen kell álljunk arra, hogy Krisztusért mindenünket feladjuk, ha kell, életünket is.
IV. Aki nem akar részesülni Krisztus szenvedésében, elbukik
Az evangélium világos: Krisztus követése nem kényelmes életút. Ha valaki meg akarja menteni az életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét Krisztusért, az megtalálja azt (Mt 16,25). A kereszt nem egy opció, hanem a keresztény élet része. Aki el akarja kerülni Krisztus keresztjét, az végül elveszíti az üdvösségét.
A hitért való harc, az igazság melletti kiállás nem egy lehetőség, hanem kötelesség. Nem a békesség a cél, hanem az igazságban való hűség. És ha ezért üldöznek minket, akkor ez azt jelenti, hogy Krisztussal egyek vagyunk.
Befejezés
Szeretett Testvérek! A világ támad minket, mert Krisztushoz tartozunk. De ne féljünk! Álljunk ki az igazság mellett akkor is, ha üldözés vár ránk. Ne bújjunk az „egység” hamis bálványa mögé, hanem vállaljuk a harcot Krisztusért!
Ha az igazságért szenvedünk, az áldás. Ha az igazságért meghalunk, az dicsőség. Ha kitartunk Krisztus mellett, akkor ő is kitart mellettünk az utolsó napon.