Mily nagynak kell tehát lenni bizalmunknak az egek királynéja iránt, mikor egyrészt tudjuk, mily hatalmas ő az Istennél, másrészt ő maga tele van irgalmassággal olyannyira, hogy nincs ember a világon, ki ne részesülne Mária jóságában és adományaiban! Ugyanezt jelentette ki a boldogságos Szűz Szent Brigittának is. „Én vagyok – így szólt – az egek királynéja és az irgalmasság anyja; én vagyok az igazak gyönyörűsége és a kapu, melyen át a bűnösök Istenhez juthatnak; nincs a földön bűnös, ki oly szerencsétlen lenne, hogy ne volna része irgalmasságomban, mert mindenki, ha egyebet nem, közbenjárásom által legalább azt a kegyelmet nyeri, hogy a sátán ritkábban kísérti, mint ahogyan különben tenné.” Nincs senki, – tette hozzá, – hacsak az Isten nem hagyta el már teljesen, (mi alatt az Istentől való végleges és visszavonhatatlan elvettetést kell értenünk, mely ti. az elkárhozottakat éri,) senki se lehet annyira eltávolodva Istentől, hogy ne térhetne ismét vissza hozzá, s ne lehetne ismét része az ő irgalmasságában, ha engem segítségül hív. Mindenki az irgalmasság anyjának nevez engem, mert Istennek az emberekkel szemben gyakorolt irgalmassága tényleg felette irgalmassá tett engem, s ennélfogva csak az nevezhető nyomorultnak, és sajnos az is fog maradni az örökkévalóságon át a másvilágon, ki nem menekült hozzám e világon életében s így elkárhozott, bár megtehette volna, mert hiszen tudta, hogy mindenki iránt annyira résztvevő vagyok, s mitsem kívánok inkább, minthogy a bűnösökön segítsek.” (Revel. L. i. c. 6.)
Meneküljünk tehát csak mindig Mária oltalma alá, s ha üdvözülni akarunk, vessük magunkat a mi édes királynőnk lábaihoz, s esedezzünk segítségéért. Ha bűneink megfontolása megrémít és visszariaszt, gondoljuk meg, hogy Mária azért lett az irgalmasság királynéja, hogy közbenjárása által a hozzámenekülő legnagyobb és legelhagyatottabb bűnösöket is megmentse. Isteni vőlegényének kijelentése szerint a bűnösök alkotják az égben az ő koronáját: „Jöjj le a Libanonról, én jegyesem! jöjj le a Libanonról, jöjj le, megkoronáztatol! – az oroszlánok barlangjaiból, a párducok hegyeiről” (Én 4,8) Kit mást érthetünk a vadállatok és szörnyek eme nagy tömege alatt, ha nem a szegény bűnösöket, kiknek lelkét méltán nevezhetjük a bűn lakóhelyének, minthogy a bűn a legnagyobb szörny, mit csak találhatunk! „Éppen ezek a nyomorult bűnösök, kiknek üdvösségét imádságod által kieszközölted, ó Mária, nagy királynő, – mondja Szent Rupert apát – éppen ezek fognak téged az egekben megkoronázni, mivel az ő üdvük lesz a te koronád, olyan korona, mely az irgalmasság királynéjához illik.” (Lib. 3. in Cant.)