Minden bűn sérti az Isten iránt tartozó szeretetet, a halálos bűn pedig – egyben a megszentelő malaszttal kioltja azt. Ehelyett azonban csupán azokról a vétkekről szólunk, melyek egyenesen az istenszeretet parancsait támadják meg.
Hanyagság a szeretet felindításában
Ilyen már a hanyagság is az Isten iránti szeretet felindításában, valahányszor arra magunkat kötelezve érezzük. Gyakorlati keresztény életet folytató, rendszeresen imádkozó egyénnek alig lesz valaha oka, hogy emiatt magát bűnről vádolja.
Túlságos ragaszkodás a mulandókhoz
Sérti továbbá az isteni szeretetet a túlságos ragaszkodás a mulandókhoz s azok szertelen hajhászása. Vannak, akik mindig csak itt a földön akarnának élni s Isten után egyáltalán nem vágyódnak. Ez nemcsak a keresztény reménynek, hanem az istenszeretetnek is nagy fogyatékosságára mutat: „Ne szeressétek e világot – int az apostol –, sem azokat, mik e világban vannak. Ha ki e világot szereti, nincs abban az Atyának szeretete”. (1Jn 2,15) Mindazonáltal, ha egymást nagyon szerető lelkekből csal ki a válás félelme ilyféle nyilatkozatokat: „bárcsak örökre itt maradhatnánk és sohasem kellene elszakadnunk”, ezt inkább érzelmeik túlságos hevének, mint az istenszeretet hiányának kell tulajdonítanunk.