Mikor?
Kétségtelen, hogy a tökéletes szeretetet öntudatos lelki életünk elején s aztán gyakorta az életben és pedig kifejezetten fel kell indítanunk. Midőn az Írás azt állítja: „aki megtartja az ő igéjét, bizonnyal abban az isteni szeretet tökéletes” (1Jn 2,5), ezzel csak azt akarja mondani, hogy a törvény összességét az be nem tölthetné, kiben nem él a szeretet szelleme. Minden kötelességét Isten iránt hogyan is teljesítené, aki az első s legfőbb parancsnak: „Szeresd a te Uradat Istenedet…” kifejezetten is meg nem felelne.
Minő?
Hogy pedig a szeretet nagy törvénye mindenekfeletti szeretetre kötelez minket Isten iránt, a dolog természetéből, de meg az Üdvözítő kijelentéséből nyilván következik:
„Aki atyját vagy anyját inkább szereti, mint engem, nem méltó hozzám; és aki fiát vagy leányát inkább szereti, mint engem, nem méltó hozzám”. (Mt 10,37)
Az isteni szeretetnek bennünk nem a hév, az érzés, a benyomás, hanem az értékelés és nagyrabecsülés szempontjából kell mindenekfelettinek lennie.