Miként a megszentelő malaszt, úgy a vele szoros kapcsolatban levő szeretet, mint nélkülözhetetlen eszköz az üdvösségre, mindenkinek szükséges. Ugyanezért Isten, ki szereti a lelket s azt maga számára biztosítani akarja, már a megkeresztelt kisded szívébe a hit s remény csíráival együtt a szeretetnek csodálatos, szunnyadó képességét is beleoltja. És így elmondhatjuk, hogy az ember, ki víz és Isten igéje által újjászületett, míg csak megszentelő malasztját halálos bűnnel el nem veszti, a szeretet állapotában van anélkül, hogy a szeretetet kifejezetten felindította volna. Ha felnőtt ember, például zsidó, pogány vagy halálos bűnbe esett keresztény akar megigazulni s üdvösségre jutni, a szeretetre ugyancsak szüksége van. És pedig ha a szentségekhez, a keresztséghez, illetőleg a szentgyónáshoz nem járulhat, akkor egyetlen módja a megtérésnek s Istennel való kibékülésnek a tökéletes szeretet felindítása. A tökéletes szeretet s az abból önként fakadó tökéletes bánat az egyetlen nagy lélekmentő a végveszély idején. Aki azonban fel tudja venni a keresztség, illetőleg a penitencia szentségét, az a tökéletlen bánatban rejlő kezdetleges szeretettel is megigazulhat.
Ebből a szempontból tehát az Újszövetség az üdvösség útját tágabbá és simábbá tette. Míg ugyanis az Ószövetségben a bűnbeesett ember számára a megigazulás egyetlen eszköze a tökéletes szeretet volt, az Újszövetségben a Krisztus drága vérétől duzzadó szentségek kipótolják a szeretet hiányosságát; a tökéletlen – félelemből vagy reménységből eredő – bánatnak is megszerzik a kegyelmet s bocsánatot és így nagyon könnyítik az üdvözülést.
Midőn azonban Isten az Újszövetségben csupa jóságból s irgalomból a mennyország kapuit kitágította, távolról sem azt szándékolta, hogy abban az új világkorszakban, mely Jézus Krisztussal a szeretet jegyében indult meg, kevésbé szeressünk. Sőt ellenkezőleg az új törvényben, melyet a megtestesült Szeretet hirdetett ki a világnak, mi sincs annyira hangsúlyozva, mint a szeretet.
A tökéletes szeretet az Evangélium első s utolsó törvénycikke: „Szeresd a te Uradat Istenedet teljes szívedből és teljes telkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb és első parancs”. (Mt 22,37.38)