A szentek, ismertek és kevésbé ismertek, példája ugyanarra tanít: Isten akaratának magunkévá tétele egyben elfogadása a legszentebbnek: Isten akarata mindig szent!
A szentek azáltal, hogy Isten akaratával egyesültek, már e földön a paradicsom előízét élvezték. A régi atyák – mondja Szent Dorotheusz – nagy békességben éltek, mivelhogy mindent Isten kezéből fogadtak. Pazzi Szent Mária Magdolna, mikor kiejteni hallotta e szót, hogy Isten akarata, oly nagy vigasztalást érzett, hogy a szeretet elragadatásában egészen magánkívül lett. Igaz, nem hiányzanak a fájdalmak, melyeket kedvezőtlen dolgok okoznak s melyeket érzékiségünk kénytelen érezni; de az csak az alsó részben történik, a lélek felsőbb részében azonban béke és nyugalom uralkodik, minthogy az akarat egyesülve van Isten akaratával, örömeteket senki sem veszi el tőletek, örömetek teljes legyen (Jn 16,22.24). Aki folyton egyesülve van az isteni akarattal, annak teljes és szakadatlan öröme van, teljes, mert – mint föntebb mondottuk – mindene megvan, amit akar; szakadatlan, mert ezt az örömet senki sem veheti el tőlünk, minthogy senki sem akadályozhatja meg, hogy az történjék, amit Isten akar.
P. Tauler János beszéli magáról, hogy sok éven át kérte az Urat, hogy küldjön neki valakit, aki őt az igazi lelkiéletre megtanítja. S íme egy napon szót hall, mely azt mondja neki: Menj ebbe és ebbe a templomba s ott megtalálod azt, amit kértél. Elmegyen tehát a templomba s ott a kapuban egy nyomorult, mezítlábas, tetőtől talpig rongyos koldust talál. Üdvözli őt: Jó napot, barátom. A szegény válaszol: Uram, én nem emlékszem, hogy valaha rossz napom lett volna. Tauler folytatja: Az Isten adjon boldog életet neked. Amaz pedig így felel: De hisz én nem voltam soha boldogtalan. S azután hozzátette: Halld, atyám, nem hiába mondtam én, hogy még sohasem volt rossz napom. Mert amikor éhezem, dicsérem az Istent; amikor eső vagy hó esik, áldom őt; ha valaki megvet, elűz magától, vagy más valami nyomorúság ér, mindig dicsőítem érte az Istenemet. Azt mondtam azután, hogy sohasem voltam boldogtalan, s ez igaz is. Mert hozzá vagyok szokva, hogy mindazt fönntartás nélkül akarjam, amit Isten akar, azért mindazt, ami velem történik, – akár édes, akár keserű – örömmel fogadom az Ő kezéből, mint olyat, ami rám nézve legjobb s ez az én boldogságom. És ha Isten – viszonzá Tauler – el akarna kárhoztatni, mit szólnál hozzá? Ha Isten azt akarná, válaszolt a koldus, akkor én alázatossággal és szeretettel átkarolnám az én Uramat és oly erősen tartanám, hogy ha a poklokra akarna taszítani, kénytelen volna velem jönni s így aztán édesebb lenne nekem, hogy vele vagyok a pokolban, mintha nála nélkül a menny minden gyönyörűségét bírnám. S aztán hol találtad meg az Istent? – kérdezte tőle Tauler. Ott találtam meg őt, – felelte a koldus – ahol elhagytam a teremtményeket. Ki vagy hát te? S a szegény így válaszolt: Király vagyok. S hol a királyságod? Lelkemben, hol mindent rendben tartok s a szenvedélyek engedelmeskednek az észnek, az ész pedig az Istennek. Végül azt kérdezte tőle Tauler, hogy mi segítette őt erre a nagy tökéletességre. A hallgatagság, válaszolta a koldus; hallgattam az emberek előtt, hogy beszéljek Istennel s az egyesülés az én Urammal, melyben megtaláltam és megtalálom békességemet. Egyszóval azáltal volt ilyen ez a szegény ember, hogy egyesült az isteni akarattal; s szegénységében bizonyára gazdagabb volt, mint a föld minden uralkodója és szenvedéseiben boldogabb, mint az összes világi emberek az ő élvezeteikben. Ó, mily nagy azoknak balgasága, kik ellenkeznek az isteni akarattal; mennyi nehézséget kell eltürniök, minthogy senki sem akadályozhatja meg, hogy Isten rendelései teljesedésbe ne menjenek. Ki áll az ő akarata ellen? (Róm 9,19) Hozzá még gyümölcs nélkül kell türniük, sőt nagyobb büntetéseket vonnak magukra a jövő életben és nagyobb nyugtalanságot ezen a világon. Ki állott ellene és volt békessége? (Jób 9,4) Kiáltson bár az a beteg fájdalmaiban, ahogy akar; szálljon pörbe az Istennel az a szegény a maga nyomoruságában s dühöngjön, káromkodjék, amennyire csak tetszik neki, mit ér el vele, hacsak nem azt, hogy baját megkétszerezi? Mit keresel szegény ember, mikor jó dolgokat keresel, mondja Szent Ágoston, keresd azt az egy jót, amelyben benne van minden jó. Mit keresel, szegény ember, Isteneden kívül? Találd meg az Istent, egyesülj vele, simulj hozzá szorosan akaratoddal s boldogan élsz mindig itt és az örök életben egyaránt.