I.
Fiam, bízd csak rám mindig a te ügyedet, én majd jól elrendezem a maga idejében.
Várd meg, míg intézkedem, hasznod lesz belőle.
Uram, szíves-örömest rád bízom minden ügyemet, mert saját fejtörésemmel nem sokra jutok.
Bár ne fürkészném annyira a jövendőt, hanem inkább habozás nélkül tetszésedre bíznám magamat.
II.
Fiam, gyakran megesik, hogy valaki igen-igen munkálkodik azon, amit megkívánt, s amikor aztán eléri, mást gondol, mert ugyanazzal a dologgal kapcsolatban a kívánságok nem mindig azonosak, inkább hol erre, hol arra ösztönöznek.
Nem kis teljesítmény tehát, hogy az ember bármily kicsiny ügyben is teljesen Istenre bízza magát.
Az ember igazi előmenetele önmaga megvetése.
Aki önmagát megtagadta, nagyon szabad és nyugodt.
De az ősellenség, minden jónak ellenzője nem fárad bele abba, hogy kísértsen, éjjel, nappal veszedelmes cselvetéseivel vesz körül, hátha egy óvatlan pillanatban tőrbe ejthet.
Virrasszatok és imádkozzatok, mondja az Úr, hogy kísértésbe ne essetek.