A püspök figyelmezteti az előtte térdelő hajkoronásokat a felveendő rend kötelezettségeire; s inti őket, hogy azokat híven teljesítsék. Nevezetesen az ö hivatalukhoz tartozik csengetni s harangozni, az egyház és sekrestye ajtait kinyitni és bezárni, a könyvel, amely a szentleckéket tartalmazza, a tanítást tartó számára felütni. Az ajtónállók kötelességeikhez tartozott továbbá hajdanában a híveket s a keresztségre készülőket az isteni szolgálat alatt egymástól elkülöníteni, az utóbbiakat a pogányokkal együtt a közös oktatás végén a templomból eltávolítani; végül az üldözések idején, midőn a hívek csak titkon gyűlhettek össze, a püspök megbízásából a híveknek az összejövetel helyét s óráját titokban tudtul adni. Innen ered a nevezetük is. Miért is a püspök ennek a rendnek feladását úgy eszközli, hogy teendőik jelképét a templomkulcsokat odanyújtja a szentelendőknek, miközben e szavakat mondja: „Úgy járjatok el, mint akiknek Isten előtt számot kell adniuk mindazokról, amik e kulcsokkal el vannak zárva”. Ezután a székesegyházi főesperes a templom ajtajához vezeti őket s azt bezáratja s kinyittatja velük. Azután kezükbe adja a harangkötelet vagy csengettyűt s harangoztat, illetőleg csengettet velük. Miután pedig a püspök elé visszatértek, ez süveggel fején feléjük fordul s felhívja a jelenlevőket, hogy vele együtt kérjék Isten áldását az új ajtónállókra. Imádság után megáldja őket.
Az ajtónálló rend feladása ma sem céltalan. Figyelmezteti szüntelen s felhatalmazza a papot, nevezetesen a plébánost, hogy temploma épségére, díszére, a szent edények s ruhák tisztaságára, az istentisztelet pontos kezdésére s megtartására nagy gondot fordítson s ügyeljen, hogy a templomban mindenki illendően viselkedjék.