Az Egyház, hogy az alkalmatlan vagy kevésbé alkalmas egyéneket a rendek felvételétől, illetőleg azok gyakorlatától visszatartsa, bölcsen akadályokat állított fel. Ezeket vázlatosan megismertetjük, amennyiben katolikus közönségünket érdekelhetik. Az új egyházjog kétféle akadályt ismer: az ún. szabálytalanságokat s az egyszerű akadályokat. Az előbbiek általában véve állandó jellegűek, az utóbbiak a körülmények változásával maguktól elenyésznek.
A szabálytalanságok
A szabálytalanság eredetét tekintve lehet egyházi eredetű s lehet isteni eredetű. Így pl. a némaság vagy őrültség isteni jogon akadályoz a rendek felvételében.
Lehet továbbá a szabálytalanság a rendek felvételét megelőző vagy a felvételt követő; lehet teljes, avagy részleges. Ez utóbbi ismét akadályozhatja a rend felvételét, de annak gyakorlatát egészen vagy részben megengedheti. Így pl. a vakot ugyan nem szabad felszentelni, de ha már mint pap vakult meg, gyóntathat, sőt pápai engedéllyel bizonyos feltételek mellett misézhet is. A szabálytalanság nem ismerése nem ment fel a szabálytalanság alól. (988. k.)
A szabálytalanságok két nagy csoportra oszlanak. Vannak hiányból s vannak bűncselekményből eredőek.