I.
Uram, Istenem, úgy látom, hogy türelemre igen nagy szükségem van, mert ebben az életben sok nemszeretem dolog történik velünk.
Akárhogy próbáljak is békességre jutni, életem nem folyhatik háborúság és fájdalom nélkül.
Úgy van, fiam.
De azt akarom, hogy ne is keress olyan békességet, amelyben a kísértések elkerülnek, és nem ér el semmi kedved ellen való, hanem hidd el, hogy akkor is meglelheted a békét, ha sokféle kísértés környékez, és sok-sok kellemetlenség szakad rád.
Ha azt mondod, képtelen vagy sokat tűrni, hogyan viseled majd akkor a tisztítótüzet?
Két rossz közül mindig a kisebbet kell választani.
Hogy tehát az eljövendő örök büntetést elkerülhesd, igyekezz a jelen bajokat Istenért fölháborodás nélkül elviselni.
Vajon azt gondolod, hogy evilág fiai semmit vagy keveset tűrnek?
Nem ezt tapasztalod, még akkor sem, ha a legkülönb sorsúakat kérdezed.
De – mondod –, sok élvezetben van részük, és saját akaratuk szerint élnek, azért aztán fél vállról veszik a bajokat.
Mondjuk, hogy úgy van, legyen meg mindenük, amit csak kívánnak.
De mit gondolsz, meddig megy így a soruk?
Lám, mint a füst, elenyésznek evilág gazdagjai, és senki sem emlékezik elmúlt örömeikre.
De amikor még élnek, akkor sem nyugszanak örömeikben keserűség, csömör és rettegés nélkül.
Mert ugyanabban, amiből élvezetük ered, gyakran elveszik a fájdalom bérét is.
Méltán történik velük, hogy mivel rendetlenül keresik és hajhásszák az élvezeteket, nem telnek be azokkal undor és keserűség nélkül.
Ó milyen illanók, milyen csalókák, milyen rendetlenek és szégyenletesek ezek mind!
De vannak, akik részegségükben, vakságukban nem eszmélnek rá minderre, hanem mint esztelen barmok, romlandó életük múló kedvteléséért lelki halálba rohannak.
II.
Te azért, fiam, testi vágyaid után ne járj, és fordulj el önakaratodtól.
Keresd örömödet az Úrban, és teljesíti szíved kéréseit.
Mert ha valódi örömöt keresel, és bővebb vigasztalásra vágyakozol, íme minden evilági dolog megvetésében és minden alantas élvezet elutasításában találsz igazi áldásra, ott fakad bőséges vigasztalásod.
És minél jobban elvonod magad minden teremtett lény által nyújtott vigasztól, annál édesebb és hatalmasabb vigasztalásokra találsz énbennem.
De először nem találsz el ide valamekkora szomorúság és küzdelem nélkül.
Utadba áll a beléd rögzött megszokás, de a jobb szokás azt is legyőzheti.
Zúgolódik a test, de a lélek buzgósága megzabolázza.
Ingerel és kísérget az őskígyó, de az imádság megfutamítja, s a hasznos munka nem engedi, hogy hozzád férkőzzék.