Vedd bizonyosra, hogy az életednek folytonos halálnak kell lennie.
Minél inkább meghal valaki önmagának, annál inkább élni kezd Istennek.
Senki sem alkalmas a mennyei javak megragadására, ha csak el nem szánta magát arra, hogy Krisztusért jó kedvvel viselje a bajokat is.
Semmi sem kedvesebb Isten előtt, s evilágon nem üdvösségesebb, mint örömest szenvedni Krisztusért.
Ha választhatnál, inkább kellene óhajtanod, hogy Krisztusért ellenkezések között élj, mint hogy sok vigasztalás vegyen körül, mert így válnál Krisztushoz hasonlóbbá, és így léphetnél a szentek nyomába.
Hiszen érdemünk és állapotunk előmenetele nem a sok gyönyörűségből, vigasztalásból adódik, hanem inkább abból, ha nagy megpróbáltatásokat és zaklattatásokat is elviselünk.
Bizony, ha valami jobban és hasznosabban szolgálná az ember üdvösségét, mint a szenvedés, Krisztus megmutatta volna szavával és példájával is.
Ő pedig a nyomába szegődő tanítványokat, s mindazt, aki követni akarja őt, világos szóval a kereszt hordozására biztatja, és azt mondja: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és úgy kövessen.”
Azért mindent átolvasva, megvizsgálva elmélkedésünk végső tanulsága: sok szenvedés árán kell nekünk Isten országába bejutnunk.