Az egyházirendről a szent hagyomány szava is minden kétséget kizárólag világos. Így már Szent Ágoston nyíltan hirdeti: „Mindkettő, a keresztség és az egyházirend szentség, és pedig eltörölhetetlen”. Másutt ugyanő így beszél: „Atyámfiai, ki adja a püspöki kegyelmet, az Isten-e vagy az ember? Kétségkívül Isten, hanem az ember által”. Hasonló értelemben nyilatkozik Szent Ambrus is: „Ember teszi fel kezét, Isten adja a malasztot. A főpap fölteszi esdő kezét, s Isten megáldja hatalmas kezével. A püspök szentel és Isten hozzáadja a méltóságot”. Aranyszájú Szent János nemkülönben: „Felteszik a kezet a férfira, de Isten eszközli az egészet, és az ő keze érinti annak fejét, akit fölszentelnek”. Azért mondjuk valamennyien Szent Efrémmel: „Dicsőség az Egyszülöttnek, dicsőség az egyedül Jónak, mert tanítványaira az újszövetségben papi hatalmat ruházott!” A hagyomány bizonyságát csak még jobban megerősíti az a tény, hogy az első századokban elszakadt keleti eretnekfelekezetek az egyházirend szentségét mind magukkal vitték s a papszentelést vallják s gyakorolják.