(megtartóztatási nap)
Szent Krizantus és Dária vértanúk ( 3oo k. Rómában. )
Jóval későbbi legenda szerint Krizantus ifjú korában kereszténnyé lett és állhatatosan az is maradt, mikor atyja először kínzással, aztán elvetemült nők csábításai által hithagyásra akarta birni,majd arra kényszerítette, hogy feleségül vegye a pogány Dáriát. Ő azonban megtérítette, ]ózsef-házasságban élt vele, és mindkettő sok csoda után megkövezéssel szerezte meg a vértanúság koronáját.
(Dária szüzességét fajtalan férfiakkal szemben egy hirtelen ott termett oroszlán védte: meg)
Mennyei Atyánk, köszönjük Neked Szent Krizantus és Dária bátorságát és példamutatását, akik életüket adták hitükért. Segíts minket, hogy mi is merészen kiálljunk az igazság mellett, és ne hagyjuk magunkat elbizonytalanítani a küzdelemben. Áldd meg őket a mennyben és fogadd be őket dicsőségedbe!
Boldog Mór püspök és hitvalló
„Solus virgo virginem agnoscit; csak a szűz ismeri fel a szüzet.” (Szt. Jeromos)
Szent Mór – A hagyomány szerint magyar szülőktől született 1000 körül. Saját megjegyzése szerint – ezt Szent András és Benedek legendájában olvashatjuk – István király uralkodása elején iskolás gyermek volt Szent Márton hegyén, a mai Pannonhalmán. 1030 körül a Szent Hegy kolostorának apátja volt, s ebben az időben történhetett a király és Szent Imre nevezetes látogatása, mely után 1036-ban a király akarata kiszólította őt a kolostor csendjéből, és a pécsi püspökség élére állította.
Az 1046-ban történt lázadáskor, amely Szent Gellért és több püspök halálát is okozta, Mórnak nem esett bántódása. Egyike volt a három püspöknek, akik Endrét Székesfehérvárott megkoronázták. 1055-ben tanúként aláírta a nevezetes tihanyi alapítólevelet, mellyel I. Endre újabb bencés apátságot hívott életre. 1064 húsvétján püspöki székvárosa nevezetes esemény színhelye lett: a hercegek kibékülése után Géza személyesen helyezte a koronát Salamon fejére, Mór püspök pedig Salamonnak ajándékozta András remete ciliciumának egy darabját. Nem sokkal ezután, első magyar íróként – természetesen latinul – megírta a két szent remete, András és Benedek életét. 1070 körül halt meg, valószínűleg Pécsett.
Emberemlékezetet meghaladó, folyamatos tiszteletét a Szentszék 1848. július 22-én hivatalosan is megállapította.
A jóváhagyó bullában IX. Pius pápa a következőket írta:
„Életének nyilvánvaló szentsége halálától fogva méltán részesült a hívek részéről nyilvános egyházi tiszteletben: bár a régi kort sok homály fedi, bár az országot ért sok csapás folytán a régi magyar egyház emlékei csaknem mind hiányoznak, a történelemből és a hagyományokból ennyi világos. Azt pedig, hogy a tisztelete mindmáig fennállt, bizonyítja mindazoknak az íróknak egybehangzó tanúságtétele, akik Mórról úgy emlékeznek meg, mint boldogról és szentről. Hozzájárul ehhez, hogy képét nem egyszer festették meg szent fölirattal. Vannak 1499-ből való misekönyvek, melyek Mór dicséretét zengik, a martirológiumokban is szerepel a neve. Vannak tetteiről és rendkívüli életszentségéről tanúskodó kommentárok. Mindezeket mérlegelve és igazolva látván Szent Mór emberi emlékezetet meghaladó nyilvános és egyházi tiszteletét, Pécs püspöke (akkor Scitovszky János volt) alázattal kérte, hogy ez a tisztelet annak rendje és módja szerint jóváhagyást nyerjen.”
Ez a pápai jóváhagyás vetette meg Szent Mór újkori tiszteletének alapját. Egy év múlva a püspök körlevélben jelentette be: „IX. Pius pápa Mórnak, a 11. századi pécsi püspöknek nyilvános tiszteletét elrendelte és életbe léptette. Szent Mór hitvalló és püspök egyházi ünnepét évente az egész pécsi egyházmegyében a szerzetes templomokban is szentmisével és zsolozsmával október negyedik vasárnapján kell megülni.”
Az ünnepet később, 1913-ban október 25-re rögzítették. (A két idézet Rónay György fordítása.)
Szent Imre legendája így beszéli el Mór kiválasztását a püspökségre:
„Egyszer, amikor Szent István király fiával együtt imádkozni jött Szent Márton egyházába, amelyet Pannónia Szent Hegyén alapított és a szerzetesek kiváló közösségével ékesített, a király, ismerve gyermeke jeles érdemeit, azt a tiszteletet adta fiának, amely őt illette. Amikor ugyanis az említett testvérek körmenetet tartva kivonultak a király köszöntésére, tiszteletből a fiát küldte előre a köszöntésre.
A gyermek Imre pedig eltelve Szentlélekkel, ahogy az isteni kinyilatkoztatás mindegyikük érdemeit megismertette vele, kinek-kinek egyenlőtlenül osztotta a csókokat. Az egyiknek ugyanis egyet, a másiknak hármat, egy harmadiknak ötöt, végül egynek hét csókot adott egymás után.
Ezt – bár a többiek is észrevették – Szent István király szótlanul csodálta, a mise végén azonban bizalmas beszélgetésben gondosan megtudakolta tőle, miért osztotta egyenlőtlenül a csókokat. Szent Imre akkor mindegyikük érdemeit felsorolta atyja előtt, tudniillik, hogy ki-ki mennyi idő óta tartott ki a megtartóztatás erényében. Azt mondta, hogy ő ezen megfontolás alapján adott egyeseknek több, másoknak kevesebb csókot, és állította, hogy akit hétszeres csókkal halmozott el, az szűzi életet élt.
Ó, minden erényt felélesztő Kegyelem, ki természetünk korlátait bőségesen meghaladod, s a mély titkokat kinyilatkoztatod a kicsinyeknek! Te voltál Szent Imre mestere, te adtál neki szabad bepillantást mások rejtett dolgaiba!
Ennek a belső kinyilatkoztatásnak a megléte pedig így vált ismertté:
Szent István néhány nappal azután, hogy a Szent Hegyről eltávozott, csupán két kísérőt véve maga mellé, oda visszatért, s a testvérek virrasztását és imádságait titokban kikémlelte. Miután az éjszakai zsolozsmát befejezték, a többiek nyugovóra tértek, s csak azok maradtak a templomban, akiket Szent Imre elhalmozott csókjaival. Ezek szétoszlottak a templom rejtettebb szögleteibe, s Isten színe előtt a zsoltárokkal virrasztottak.
A szent király azonban odament külön-külön mindegyikhez, felfedte előttük arcát, és az áldás szavaival üdvözölte őket. A királyi felséget mindegyikük a csend megtörésével köszöntötte. Végül a király egy Mór nevű testvérhez ment, akit Szent Imre hétszeres csókkal tüntetett ki, de sem szelíd üdvözléssel, sem a királyi fenyegetés szavaival nem tudott belőle választ kicsikarni.
Reggel aztán, amikor a testvérek összegyűltek, a király maga is jelen volt, és hogy Mór testvér lelkét az alázatosság erényében kipróbálja, a nyilvános bűnvallomáskor igen sok olyan dolgot vetett a szemére, ami a szerzetesi élettel ellenkezik. Vádaskodása ellen Mór egyáltalán nem védekezett, hanem alázatosan állt, s reménykedve Istenhez menekült, aki az emberi lelket vizsgálja.
Ekkor aztán megismerte Szent István, hogy fiának szavai megfontoltak voltak. Miután a történteket rendben és a valóságnak megfelelően elmondta, Mórt dicséretekkel halmozta el, és hogy egy főpapi szék dísze legyen, kevéssel ezután Pécsett a püspöki méltóságra emelte.” (Csóka J. Gáspár fordítása.)
A történet naiv kedvességén átüt a tiszta léleknek az a finom érzéke, amelyet Szent Jeromos mondott ki oly tömören János evangéliumával (21,7) kapcsolatban:
„Solus virgo virginem agnoscit; csak a szűz ismeri fel a szüzet.”
BOLDOG MÓR PÜSPÖK ZOERARD-LEGENDÁJA…
SALAMON KIRÁLY idejében, 1065 és 1070 közt, írta meg BOLDOG MÓR pécsi püspök Legenda Sancti Zoerardi et Sancti Benedicti néven ismert életírását. A püspök gyermekkorában még látta Szent Zoerard remetét, Szent Benedeket pedig személyesen is ismerte.
Szent Zoerard remete – más néven Szent András hitvalló – jámbor parasztember volt.
Lengyelországból vándorolt hazánkba Szent István király idejében. A felvidéki zoborhegyi bencés kolostorban szerzetes lett és András nevet nyert; ezután a Vág mellé vonult remetéskedni s hallatlan önsanyargatásokkal kínozta magát. A nagyböjt negyven napja alatt nem evett mást, mint egy-egy diót.
Nappal az erdőben fát vágott, éjtszaka ülőhelyzetben aludt egy fa odvában, ennek kérgén keresztül nádszálakat szúrt, feje fölé kövekkel felszerelt korongot függesztett: mihelyt mélyebb álomba merült, fejét a kövekbe, testét a hegyes nádakba ütötte.
Halála után kiderült, hogy derekán vasláncot viselt s ez egészen húsába ette magát. A Vág mellett fekvő barlangban később Szent Zoerard tanítványa, Szent Benedek lakott. Ezt az ájtatos remetét rablók ölték meg s testét a Vág folyóba vetették.
Szent Zoerard időrendben a legelső a magyarországi szentek sorában; közvetlenül csatlakozik hozzá a másik bencés remete, Szent Benedek mártír. Lengyel származású volt mind a kettő. A rájuk vonatkozó adatokat életírójuk részben Fülöp szerzetestől, a nyitramegyei zobori bencés kolostor apátjától, kapta. Mór püspök ereklye gyanánt őrizte azt a vasláncot, melyet Szent Zoerard halálakor találtak a magát holtra sanyargató remete testén. Ennek a ciliciumnak egyik darabját a püspök később a kegyeséletű Géza hercegnek ajándékozta.
Legendájában megemlékezik a két remete emlékéhez fűződő csodákról is. Mikor a rablók a megölt Szent Benedeket a Vág folyóba dobták, a holttest épségben maradt s így bukkantak rá egy év mulva, mikor is a vértanu-tanítványt hitvalló-mesterével együtt a nyitrai vár templomában közös sírba tették. A két bencés szerzetes emléke sokáig ott élt a Nyitra völgyében és a Vág vadonaiban. Egy halálra sebesült gonosz ember meggyógyúlt Zoerard és Benedek egykori barlangjában s ezért haláláig remeteként szolgálta Istent. Egy másik gonosztevő megszabadult a bitófa kötelétől, mert Szent Zoerardhoz folyamodott segítségért. Ezeknek a csodatételeknek elbeszélése fejezi be az elég jó középkori latinsággal megírt legendát.
A legenda írója, BOLDOG MÓR szentbenedekrendi szerzetes és pécsi püspök, valószínűleg 1000 körül született Nyitra vidékén. Nevelését a pannonhalmi bencésektől nyerte, körükben nőtt szerzetének egyik büszkeségévé. Életszentségével korán kitünt társai közül. Szerzetesi erényeiért annyira tisztelték, hogy egy alkalommal Imre herceg hétszeres üdvözlő csókkal tüntette ki Pannonia szent hegyén, Szent Márton monostorában. Szent István király is kipróbálta szerzetesi hűségét.
A király egy éjjelen két szolgájától kísérve, megjelent Pannonhalmán, bement a templomba s megfigyelte, hogyan végzik a szerzetesek éjjeli és hajnali ájtatosságukat; mikor a jámbor papi emberek megismerték a királyt, annyira meglepődtek, hogy megszegték a kötelező hallgatást, viszonozták a király áldáskívánságát; egyedül Mór testvér maradt némán s nem üdvözölte a királyt. Másnap Szent István megjelent a kolostor lakóinak reggeli lelkigyakorlatán és sok olyan dologért korholta Mór testvért az egész gyülekezet előtt, amiben a szentéletű szerzetes sohasem volt bűnös.
A király ekképen akarta kipuhatolni Mór alázatosságát. Nem csalódott benne. A szerzetes nyugodtan tűrte a király feddéseit nem mondott ellent egy szavának sem, a megszégyenítés után alázatosan leült, mert bízott Istenben, ki az ember lelkébe lát. Ezek után a király nagyon megilletődött, feltárta a konvent előtt az igazságot s nagyon megdícsérte kedves emberét.
Mór testvér apátságának idejében, az 1030-as évek elején, történt, hogy Pannonhalma négy szerzetest adott Szent Gellért segítségére, mikor Szent István király előhívta bakonybéli remeteségéből fia egykori nevelőjét s átadta neki az akkor alapított marosvári vagy csanádi püspökséget. A négy pannonhalmi bencés közül kettő, Fülöp és Henrik, nemcsak a latin prédikációkat tudták magyarul tolmácsolni, hanem maguk is jól prédikáltak magyarul. Hat évvel utóbb Mór apát püspöki méltóságot nyert: Szent István király pécsi püspökké tette.
Harmincöt évig állott egyházmegyéje élen. (1036–1070.) Átélte a pogány lázadást, ennek elviharzása után két másik életben maradt püspöktársával együtt 1047-ben megkoronázta I. Endrét, 1064-ben együtt ülte meg a húsvéti ünnepet Salamon királlyal és Géza herceggel.
Neve ott van a tihanyi apátság 1055. év alapítólevelében is. Már kortársai szent gyanánt tisztelték, mindazonáltal boldoggá-avatása csak 1848-ban következett be.
A római szentszék ettől az időtől kezdve megengedte, hogy tiszteletére a pécsi egyházmegyében, később pedig a pannonhalmi egyházterületen is, ünnepet ülhessenek.
Mindenható Istenünk, tekints Szent Mór püspök érdemeire, és közbenjárására add, hogy példája nyomán tiszta és alázatos szívvel szolgáljunk neked! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.