I.
Boldog, aki megérti, mit jelent Jézust szeretni, s önmagunkat megvetni Jézusért.
Mindent, ami kedves, el kell hagynunk a kedvesünkért, mert Jézus azt kívánja, hogy csak őt szeressük minden fölött.
A teremtmény szeretete ingatag és megbízhatatlan, Jézus szeretete hűséges és állandó.
Aki teremtményhez tapad, elesik az esendővel: aki Jézust öleli át, örök támaszt talál.
II.
Őt szeresd, őt nyerd meg barátodnak, ha mindenki elhagy, akkor is veled marad, s holtodban veszni nem enged.
Egyszer mindenkitől el kell szakadnod, ha tetszik, ha nem.
Éltedben, holtodban Jézushoz ragaszkodj, az ő hűségére számíts, mert egyedül ő lehet segítségedre akkor, amikor minden elvész.
A te kedvesed olyan természetű, hogy vetélytársat nem tűr maga mellett, egymaga akarja birtokolni szívedet, királyként elfoglalni azt saját trónusa gyanánt.
Ha értenél ahhoz, hogy minden teremtménytől megüresedj, Jézus szívesen laknék veled.
III.
Majd mindennek vesztét láthatod, amit Jézuson kívül emberekre építesz.
Ne bízz a széltől ingatott nádban, ne támaszkodjál reá, mert minden ember akár a fű, elhullik minden dicsősége, mint a mezei virág.
Hamar megcsalatkozol, ha csak az emberek külső viselkedésére figyelsz.
Ha csak másokban keresed vigasztalásodat, hasznodat, többször látsz kárt, mint gyarapodást.
Ha mindenben Jézust keresed, bizonnyal megtalálod Jézust.
Ha pedig magadat keresed, vesztedre magadat találod mindenütt.
Mert az az ember, aki nem keresi Jézust, többet árt magának, mint az egész világ és minden ellensége.