A papnak nem csupán tisztasága által kell az angyalokat utánoznia, hanem állandó imádságos élete által is. Azért az Egyház kezébe adja a zsolozsmás-könyvet, breviáriumot.
A papi zsolozsma-ima már kb. ezer éves múltra tekinthet vissza. A XIII. században lesz általános a Breviárium, amely már a zsolozsma összes részeit magába foglalja. V. Pius pápa Quod a nobis kezdetű bullájával 1568-ban kiadja s kötelezővé teszi a Breviarium Romanumot, amelyet aztán VIII. Kelemen, VIII. Orbán és XIII. Leó pápák átjavíttattak és X. Pius Divino afflatu és Abhinc duos annos kezdetű apostoli irataival részben lényegesen átalakított. De a munka még most sincs egészen készen.
Ez a fenséges imádságos könyv, amelyet ezer év munkája tökéletesített, négy kötetre oszlik, tavaszi, nyári, őszi s téli részre és zsoltárokból, szentírási helyekből s a szentek élettörténetéből van összeszerkesztve. Egy-egy napra eső „officium”, vagyis kötelezettség ismét több hosszabb-rövidebb „órából” áll, amelyek elvégzése naponkint valamivel több mint egy órát vesz igénybe.
Némely szerzetesrend a breviárium éjszakára eső óráit éjjel, közösen végzi, a pihenést evégből háromszor megszakítva. A káptalanok s legtöbb szerzetesrend ugyancsak közösen zsolozsmáznak. A zsolozsma-ima, a breviárium, az Egyháznak hivatalos, nyilvános imádsága. Zsolozsmázó papjaiban tehát maga a Krisztus Jézus szeplőtelen jegyese lélegzik, könyörög, engeszteli az isteni Felséget s nyújt elégtételt neki.
Ugyanezért az egyházi zsolozsmának kétféle gyümölcse van, egyik az imádkozó érdeméből, buzgóságából fakad, a másik az Egyház érdeméből forrásozik. Ez utóbbi független az imádkozó pap jámborságától s buzgalmától.
Az Egyház érdeméből eredő gyümölcsökben részesednek a) az imádkozó maga, b) akikért az imádkozó különlegesen felajánlja, c) azok a hívek, akik a papot fenntartó egyházi javadalmat (pl. plébániát, apátságot, káptalant) alapították, amellyel az egyházi zsolozsma elmondásának kötelezettsége össze van kapcsolva, d) az összes hívek, az egész Egyház.
A zsolozsma ugyanis, miként a szentmise, az Egyháznak Isten előtt való kedvessége folytán áldást vonz le a magasból a lelkekre.
A zsolozsmának kötelezettsége három forrásból fakadt: felszenteltetésből, szerzetesi fogadalomból és egyházi javadalomból.
Felszentelés címén minden nagyobb rendet felvett egyén tartozik a zsolozsmát végezni, még abban az esetben is, ha ki van közösítve, vagy fel van függesztve. Tehát voltaképpen még az aposztaták sincsenek a breviárium végzése alól felmentve s többekről tudjuk, hogy ennek a kötelességnek még tévelygésükben is megfeleltek.
Az egyházi javadalmasok, pl. a plébánosok, akik a zsolozsmát el nem végzik, jövedelmük bizonyos hányadát a templom vagy egyházmegyei szeminárium javára avagy a szegényeknek kötelesek visszatéríteni.
Amit a jámbor Kempis Tamás a szentmiséről mond: „megtiszteli Istent, örömöt szerez az angyaloknak, épülést az Egyháznak, segíti az élőket, nyugalmat szerez az elhunytaknak s a misézőt minden kegyelem részesévé teszi”, joggal alkalmazható „az ajkak áldozatát” bemutató zsolozsmázó papra is.
Mily megható s lelkesítő gondolat ez a papra nézve e nem csekély fáradsággal s áldozattal járó kötelessége végzésében. Annyi szent püspökkel, pappal, szerzetessel, sőt magával Krisztus földi helytartójával, a pápával az élén, mint az Egyház kiküldöttje járul a Magasságbeli trónja elé. Óriási erőt s jelentőséget ad ez az ő gyarló imájának is.
Azért szerették és becsülték annyira a szent papok a zsolozsma imát, a breviáriumot. Akárhányról tudjuk, hogy még halálos ágyán is magához kérte a breviáriumát: „hátha még tud összehozni valamit”. Boldog Sarcander a gyónási titok vértanúja, midőn börtönében össze-visszakínzott ujjaival nem tudta breviáriumát forgatni, nyelvével lapozott abban, csak hogy elvégezze az „officiumot”.
A pap a breviárium által éli át a krisztusi életet.
Adventben növekedő epekedéssel várja az Üdvözítőt. Az adventi zsoltárokból, himnuszokból, olvasmányokból szinte kisír a vágyódás utána. A karácsonyi ünnepekben a breviárium odaviszi a papot a jászolhoz. A nagyböjtben átéleti vele Krisztus kínszenvedését. A szentek ünnepei, megható élettörténete lelkesítő példával szolgál neki.
Azonkívül az otthonában, templomban, séta és utazás közben zsolozsmázó pap felette épületes példa a hívekre és az egész világra nézve. A katolikus pap bármerre járjon, zsebéből kikandikál az aranyos szegélyű breviárium.
Néhány évtizeddel előbb, egyik eucharistikus lap elbeszélése szerint, bizonyos orosz tábornok annak a hatása alatt tért a katolikus vallásra, mert ennek papjait mindenfelé imádkozni látta, míg a protestáns s szakadár papoknál ezt sohasem tapasztalta.