I.
Két szárny emeli az embert a föld fölé: a meg nem osztott egyszerűség és a tisztaság.
Az egyszerűségnek a szándékot, a tisztaságnak a cselekvést kell jellemeznie.
Az egyszerűség Istenre irányít, a tisztaság birtokba veszi őt és örömét leli benne.
II.
Semmi jótett nem lesz haladásod gátja, ha bensődben szabad vagy minden rendezetlen érzéstől.
Ha semmi másra nem törekszel, csak Isten tetszésére és felebarátod javára, belső szabadságnak örvendezhetsz.
Ha helyén volna a szíved, akkor számodra minden teremtmény az isteni élet tükre és a szent tanítás könyve volna.
Nincs olyan kicsiny és semmit érő teremtmény, amely Isten jóságát ne tükrözné.
Ha szívedben jó és tiszta volnál, mindent akadály nélkül látnál és helyesen fölfognál.
A tiszta szív előtt megnyílik az ég is, a pokol is.
Ki-ki úgy ítéli meg a kívüle valót, amilyen belül ő maga.
Ha van öröm a földön, az a tisztaszívű emberé.
S ha valahol van kátyú, zaklattatás, azt legjobban a rossz lelkiismeretű ember ismeri.
Amint a tűzbe rakott vas megtisztul a rozsdától, és egészen ragyogóra izzik, úgy az ember is, ha szíve mélyéből Istenhez tér, leveti restségét, és új emberré változik.
Mihelyt az ember buzgósága meghűlik, mindjárt megriad a legkisebb tehertől is, és keresi a külső vigasztalást.
De ha mindenben erőt vesz önmagán, és férfias elszántsággal Isten útjára tér, akkor kevésbe veszi, ami azelőtt nehezére esett.