A belső élet

I.

Isten országa bennetek van – mondja az Úr.

Térj teljes szíveddel az Úrhoz, és fordulj el ettől a nyomorult világtól: akkor majd lelked nyugalmat talál.

Tanuld megvetni, ami odakint van, és egész elszánással az odabent valókra figyelni: meglátod, elérkezik hozzád Isten országa.

Mert Isten országa béke és öröm a Szentlélekben, a világ rabjainak nincs részük benne.

Hozzád jő Krisztus, és megismerteti veled vigasztalását, ha szíved mélyén méltó lakást készítesz neki.

Minden dicsősége, dísze belülről való, nem is leli kedvét semmi másban.

A befelé figyelő embert gyakran meglátogatja, kedvesen szól hozzá, gyöngéden vigasztalja, nagy békességgel ajándékozza meg, csaknem hihetetlen közvetlenséggel magához öleli.

Rajta hát, hívő lélek, készítsd el szívedet ennek a te vőlegényednek: hogy hozzád jöjjön, és benned lakást vegyen.

Hiszen azt mondja: Aki szeret engem, beszédemet megtartja; hozzá megyünk, és lakóhelyet készítünk nála.

Adj hát helyet Krisztusnak, és mindenki mástól tagadd meg a belépés jogát.

Ha Krisztus a tiéd, gazdag vagy és semmi másra nem szorulsz.

Ő gondviselőd és oltalmad, nem kell emberekbe vetned reményedet.

Mert az emberek hamar elváltoznak, és hirtelen eltűnnek, Krisztus pedig örökre megmarad, és mindvégig híven pártodra kel.

Emberben nem érdemes nagyon bizakodni: hiszen ha mégoly használható és szeretetre méltó is, törékeny és halandó.

Viszont amiatt sem kell nagyon szomorkodnod, ha valaki ellened fordul vagy vitába száll veled.

Akik ma veled tartanak, holnap ellened fordulhatnak, és fordítva is, akár a szél fúvása.

II.

Vesd minden bizalmadat Istenbe, félelmednek, szeretetednek egyetlen tárgya ő legyen.

Ő majd megfelel érted, és jóra igazítja lépéseidet.

Nincs itt maradandó városod, akárhol vagy, vendég vagy, zarándokszállást keresel, nyugalmad nem is lesz soha, hacsak bensődben Krisztussal nem egyesülsz.

Mit nézelődöl itt, mikor nem ez a te megnyugvásod helye?

Úgy van rendjén, hogy a mennyben végy állandó lakást, és minden földi dologra csak mintegy átmenőben vess tekintetet.

Minden elmúlik, s velük együtt te is.

Jól vigyázz: hozzá ne tapadj ahhoz, ami múlandó, hogy el ne fogjon, és veszted ne okozza.

A Magasságban Lakót keresd gondolatoddal, és imádságodat szüntelen Krisztushoz irányítsd.

Ha magasztos, mennyei gondolatok elmédbe nem férnek, keress megnyugovást Krisztus kínszenvedésében, és vegyél örömest lakást az ő szent sebeiben.

Mert ha Jézus sebeiben és drága stigmáiban igaz bensőséggel menedéket keresel, a megpróbáltatás idején biztos erőforrásra találsz, nem gondolsz majd az emberek véleményével, s még a rágalmazást is könnyen viseled.

Krisztust is megvetették itt a földön az emberek, mikor szükséget szenvedett, ismerősei és barátai is elhagyták szégyenletesen.

Krisztus szenvedni akart és vállalta a megvettetést, s te mersz valaki ellen panaszkodni?

Krisztusnak voltak ellenségei és szidalmazói, s te azt szeretnéd, hogy mindenki barátod meg jótevőd legyen?

Hogyan szolgálhatnád meg a türelem koronáját, ha minden elkerülne, ami kedved ellen van?

Ha az után vágyakozol, hogy semmi rosszban se legyen részed, hogyan lehetnél Krisztus barátja?

Állj helyt Krisztussal és Krisztusért, ha Krisztussal együtt uralkodni akarsz.

Ha egyszer igazán behatoltál volna Jézus belső gazdagságába, és valamicskét megízlelted volna az ő szenvedélyes szeretetét, most semmit sem törődnél saját kényelmeddel vagy kényelmetlenségeddel, inkább örülnél annak, ha gyalázat ér, mert Jézus szeretete arra indítja az embert, hogy megvesse önmagát.

Aki szereti Jézust és az igazságot, aki igazán belső életet élő ember és mentes minden rendetlen vonzalomtól, az szabadon Istenhez térhet, lélekben ki tud emelkedni önmagából, és termékeny békére talál.

Aki mindent igaz valósága szerint ítél meg, nem úgy, ahogyan beszélnek meg vélekednek róla, az az igazi bölcs, Isten tanítja, nem emberek.

Aki a belülvalók szerint igazítja életét, és az elintézni valókat nem annyira a külső szempontok szerint mérlegeli, az nem válogat a helyben, nem várja az alkalmasabb időt, hogy imádságos gyakorlatait elvégezze.

A belső ember egykettőre összeszedi magát, mert egészen sohasem feledkezik rá az odakint valókra.

Nem akadály számára a külső munka, vagy ha egy ideig valamivel foglalkoznia kell, hanem ami előadódik, ahhoz alkalmazkodik.

Aki belsőleg fölkészült és rendbeszedett, azt nem zavarja meg az embereknek csodálatos és a józan ésszel ellenkező viselkedése.

A világnak gátló és megosztó hatása olyan mértékben érvényesül életünkben, amennyiben mi magunk a világ javaihoz kapcsolódunk.

Ha belül egészen rendben volnál, és szíved tiszta volna, minden javadra válnék, előmeneteledet segítené.

Azért szerez sok minden alkalmatlanságot neked, azért zavar meg, mert még nem haltál meg egészen önmagadnak: és nem szakadtál el minden evilági dologtól.

Semmi úgy be nem szennyezi, és meg nem kötözi az ember szívét, mint a teremtett javak mértéktelen szeretete.

Ha elutasítod a külső vigasztalásokat, képes leszel a mennyei dolgok szemléletére, és gyakran örvendezhetsz bensődben.