I.
Ha másokkal békében és egyetértésben akarsz élni, egyet meg kell tanulnod: azt, hogy sok dologban megtagadd magadat.
Nem kis dolog kolostorban vagy rendházban lakni, ott úgy forgolódni, hogy senkinek panasza ne legyen ellened, és holtig hűségesen kitartani.
Boldog, aki ott szépen élt, és futását dicséretesen végezte.
Ha annak rendje és módja szerint meg akarod állni a helyedet, és előre akarsz haladni, tekintsd magad e világon számkivetettnek, zarándoknak.
Kell, hogy képes légy oktalanná válni Krisztusért, ha szerzetesként akarsz élni.
A szerzetesi ruha meg a hajkorona nem sokat számít, erkölcseid megváltoztatása és ösztönös kívánságaid teljes megfegyelmezése tesz igazán szerzetessé.
II.
Aki mást keres, mint egyedül Istent meg lelkének üdvösségét: az csak zaklatást és keserűséget talál.
Előbb-utóbb el is fogy a béketűrése annak, aki nem igyekszik a legutolsó és mindenkinek szolgája lenni.
Azért jöttél, hogy szolgálatot vállalj, nem azért, hogy dirigálj.
Vedd észbe, hogy tűrésre és munkára szól a hivatásod: nem a semmittevésre meg a trécselésre.
Itt megpróbálják az embereket, mint az aranyat a kemencében.
Itt senki meg nem állhat, csak az, aki magát kész egész szívvel megalázni Istenért.